beszámoló [fesztivál]  2001. január 8. hétfő   16:44

nincsen hozzászólás

   Azt hiszem én élő példa vagyok arra, hogy félholtan is jót lehet bulizni. Nem valami jól indult a szilveszterem, nagyon beteg voltam és előtte való nap egy percet se aludtam, délután talán sikerült két órát pihennem. Szóval olyan 36 órája lehettem ébren, amikor átjött hozzám az egyik barátnőm. Akkor kezdődött a szokásos szilveszteri előkészülés. Betupíroztuk egymás haját és iszogattunk:-) Amikor már kellőképen jól éreztük magunkat eszünkbe jutott, hogy az Almássy-n már nagyban megy a buli és természetesen nem akartuk lekésni a mestert! Hisz ha nincs Benedek nincs szeretet se! Megfogtuk az újévi dudáinkat/trombitáinkat és minden szembejövőnek BUÉK-ot kívántunk.
  
   A szabadidő központ mellett van egy aranyos kocsma (a nevét sajnos nem tudom), mindig egy nagyon tehetséges fiú szokott ott gitározni-énekelni, mondjuk mostanában többen is kísérik őt. Sajnos most ő nem volt ott, úgyhogy tovább is álltunk. Az Almássy-n végig tomboltam egy Uhrin koncertet. Nagyon jó volt, a hangulat ellen se volt semmi kifogásom, a kaja meg tényleg nagyon finom volt, de azt hiszem túl sok volt az ember. Amit szintén élveznék év közben, vagy talán ha több lett volna az ismerős is... akkor maradtunk volna.
   Ezután átmentünk egy házibuliba, ahol nem ismertem senkit. A zene meg valami pocsék volt. Itt jutottak eszembe a Fóti Lázár (Placidi) szavai: „Miért kell még nekünk DJ Bobó-ra pörögni?” Innen is gyorsan leléptünk. Szomorúan ballagtunk tovább, én épp azon gondolkoztam hogy miért nem Szegedre mentem szilveszterezni, amikor találkoztunk két nagyon kedves sráccal, akik ajánlották nekünk a Deák teret, azon belül valami bankot ahol az asztalon ropja a nép. Azt hiszem ezt épp elég volt hallanunk (főleg nekem, mert erről egy siófoki klub jut az eszembe, a Renegade ahol szintén lehet ott táncolni). Végül is odamentünk és nagyon jó volt, bár a zene nem volt az igazi, de a hangulat... Volt ott limbó-tánctól kezdve, az oszlopra mászásig és forraltbor osztogatásig minden. Meg persze a rengeteg külföldi:-) Nekem közülük legjobban egy olasz srác tetszett, aki eszméletlen vékony hangon énekelte a „We wish you a merry Christmas”-t. Azt hiszem mi is vele kiabáltuk a dalt, már amennyi hangom megmaradt a buli végefelé.
   Most is iszogatom a kamilla teákat és próbálom elfogadni, már 21. század van...

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: