beszámoló [koncert]  2008. május 15. csütörtök   17:13

nincsen hozzászólás

  Ím újra átvonult rajtunk ez a Baráti Országból Amerikába kitántorgó cigány származású punk, Ukrajna és Közép-Európa büszkesége Eugene Hütz és nemzetközi bandája a Gogol Bordello.
  
  Szokás szerint hozták magukkal barátaikat, jelen pillanatban az angol Skindred nevű formációt. Megérkezésünkkor épp nagyban gyalulták lefele a Sziget Fesztivál kihelyezett tagozatának maradék szürkeállományát, ami a többszörös pozitív visszhangú koncertezésnek köszönhetően kiegészült unatkozó bankmenedzserekkel és azok nagymamáival. Örömmel konstatáltuk, hogy Bordellóék zenéjükhöz méltóan így még színesebb rajongóréteget tudhatnak magukénak.
  
  De vissza a Skindredhez. Egy rasztahajú hiperaktív néger a zenekar frontembere vitte a pálmát, és döngölte kitartóan az agyakat barátai és zenésztársai segítségével, a metál, a punk, a reggae zenei motívumaival, ami így összesen egy erős hardcore-os hatást mutatott mindenki örömére. Nagyon szigorú, összeszedett zenét játszottak vidáman, és maximális energiával. Bordellóék az előzenekarok tekintetében mindig jól választanak, és most sem lehetett panaszunk, mert a Skindred sikeresen felélesztette alantas ölési és párzó ösztöneinket, ami csak azért nem csapott át kollektív szexuális indíttatású tömeggyilkossággá, mert zenéjükben megjelenő a reggae motívumok felélesztették a közönség élni akarását. Mindent összevetve kellemes hangulatban távoztunk a Skindred koncertje után a büfébe némi nedűt vásárolni és találkozni rég halottnak hitt barátainkkal, de ha sok pénzünk lett volna, vásárolhattunk volna a fellépő együttesek pólóiból, lemezeiből, de mivel nincs sok pénzünk, viszont sok rég halottnak hitt barátunk van, ezért inkább őket választottuk.
  
  A kellemesen háromnegyedig telt PeCsában idő közben a fiatalabbja a színpad elé nyomult, hogy tudjon majd tolakodni együtt izzadni és szörfözni az emberek feje felett, az öregebbje meg örömmel konstatálta, hogy van hely a hangosító mögé helyezett kakasülőn, ahonnan mindent lehetett látni és hallani, így tolakodjon az, akinek két anyja van felkiáltással birtokba is vettük azt. Ez túl szép így, hogy igaz legyen, de igaz volt, csak néha kellett ülő helyzetbe rángatni egy-egy némbert, aki a katarzisban magáról elfelejtkezve ujjongva tapsikolt a kakasülő közepén, amit hangos hörgést kísért.
  
  Mi újat lehet írni egy Gogol Bordello koncertről? Csak annyit, amennyi újdonsággal az együttes előáll, ami a jelen pillanatban a semmivel egyenlő. Színvonalban, energiában sem alul, sem felül nem múlták előző fellépéseiket, a meglévő allűrök és a számok is ugyan azok voltak, talán a hangosítás volt kiegyensúlyozottabb a Hajón adott koncerthez képest. Gyakorlatilag előző koncertjüket ismételték meg csak tágasabb körülmények között. Eugene Hütz egyre jobban hasonlít Iggy Popra, ha a szálkás felsőtestét, és energikus fellépését vesszük, bár a szuicid hajlam csak annyira van jelen, amennyire illő. Rossz, ám kihagyhatatlan szóviccel élve ő egy Gypsy Pop.
  
  Bordellóékhoz illően hihetetlen energikus koncertet láthattunk-hallhattunk meghallgatva a kedvenceket, mint az Alcohol, a Not a Crime, vagy a Think Locality, Fuck Globality, mely szám közben ezt a filozófiai tartalmú megnyilatkozást a színpad mögötti transzparensen is olvashattunk. Emellett ütöttek piros vödröt, amiből később előkerült a mikrofon, voltak attraktív üstdobos lányok, adtak jó hosszú ráadást, és a végén hol a színpad egyik végére tömörültek, hol a másikra. Egy-két szám erejéig pedig a színpadon köszönthettük a Skindred frontemberét, ez még tovább fokozta a közönség lelkesedését.
  
  Annak is örülhetünk, ha valaki hosszú időn keresztül hasonló színvonalon produkálja ugyan azt, és ebben a tekintetben elégedetten távoztunk, mindenki korrekten megkapta, amiért jött, aki akart, az alaposan kitáncolhatta magát, vagy viselkedhetett botrányosan leendő barátnőjével, vagy csak táthatta a száját, ilyen, ritkán látható őrület láttán.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: