szerző: ArmaGedeonPain Of Salvation az A38-on 2008. június 1. 20:00., A38 - Budapest
Hazajáró lelkek. Számtalanszor tették nálunk tiszteletüket, és most ismét Budapestre látogatnak. Noha nincs különösebb apropója a koncertnek (az új lemezre még várni kell), őket bármikor szívesen megnézi az ember, hiszen minden egyes fellépésük élményszámba megy.
A svéd Pain Of Salvation progresszív zenekar. És esetükben valóban egy mindig megújuló, messziről felismerhető, egyedi hangon megszólaló együttesről beszélhetünk. Már a legelső albumon (Entropia, 1997) kiviláglik a banda eredetisége, védjegyei, az a sajátos íz, amivel csak ők rendelkeznek; a 70-es évek nagyjainak (Yes, Pink Floyd) öröksége éppúgy tetten érhető, mint a népzene, a kortárs avantgárd muzsika vagy a modern heavy metál hatása. Koncept-anyagokban gondolkoznak, melyek mindegyike egy-egy felettébb súlyos témát jár körül, legyen az a háború, az egyén, illetve a család helyzete és létkérdései, a környezetvédelem problematikája vagy maga a létezés filozófiája.
Sokak szerint a 2000-ben megjelent The Perfect Element Part 1 című lemezük tekinthető eddigi legjobb teljesítményüknek, és jóllehet ez erősen szubjektív megállapítás, a 75 perces korong egy zenei motívumokban igen gazdag, komor színekkel megfestett, felejthetetlen utazás. Az azt követő Remedy Lane minket, magyarokat is górcső alá vesz, amellett, hogy a szerelem és a barátság a történet fő alappillérei. 2005-ben egy olyan alkotással jelentkeztek, amely a maga nemében egyedülálló a rockzenében; a BE az ember és Isten kapcsolatát boncolgatja, miközben ezernyi stílusjegy keveredik és áll össze egy egésszé musical, kortárs komolyzene, jazz, világzene, szürreális posztmetál.
Eddigi utolsó albumuk, a tavalyi Scarsick bizony nem kevés hallgatót késztetett döbbent homlokráncolásra, olyannyira formabontó, minden zenei szabályt áthágó, arcátlanul progresszív. Elég csak az elsőre szemtelen paródiának tetsző Disco Queent meghallgatni, amely nem csupán címében, de zenéjében is messze eltér a megszokottól (halkan jegyzem meg: talán túlságosan is!): mintha a Boney M tagjait egyszeriben megszállná az ördög, és elkezdenek metál(lat)kodni! Természetesen e kakukktojás mellett a komoly és komplex szerzemények vannak túlsúlyban, mint például a kősúlyos Scarsick power metálja, a musicales America (igen, igen, jókora fricska a Bush-érának!) vagy az egyszerűen zseniális Spitfall.
És ne feledkezzünk meg az előzenekarról, a magyar énekesnővel felálló, angol To-Mera-ról sem! Kiss Juli a Without Face-ből vándorolt át a britekhez, és velük elkészített egy demót és két nagylemezt. Igényes, prog metál az ő világuk, amelyben egyaránt megférnek a Dream Theater-, az Opeth-hatások, némi gótika és Pantera-súlyosságú témák is. Kíváncsian várjuk őket!
Zárásként csupán annyit, hogy még egyetlen Pain Of Salvation koncertben sem csalódtunk, mi több, letaglóztak minket, akárhányszor színpadra léptek minden valószínűség szerint újfent kifacsarják lelkünket. De épp erre van szükségünk.
Diszkográfia
Stúdiólemezek: 1997: Entropia 1998: One Hour By The Concrete Lake 2000: The Perfect Element Part I 2002: Remedy Lane 2004: „BE” 2007: Scarsick Koncertlemezek: 2004: 12:5 2005: „BE” (Original Stage Production) (Live)
13:51
