beszámoló [fesztivál]  2000. július 30. vasárnap   11:44

nincsen hozzászólás

   A történet egy gondolattal kezdődött: „...Mert akik élnek azok délnek mennek...”, s mi éltünk a lehetőséggel. Lementünk Pécs városába díjmentesen megtekinteni a múzeumokat, a hullámfürdőt, utazgatni a városban, sétálgatni a Széchenyi téren, hallgatni az ott muzsikáló kékruhás, baseball sapkás fúvós zenekart, naponta többszőr meglátogatni a rendezvény bejárata mellett elterülő Tesco-t. Na és a legfontosabb a helyszín. A Békepark-Bolgárkert belopta magát a szívembe örök időkre.
  
   Érkezéskor már az előbb említett áruház bal oldalán elterülő kis mezőn gyülekeztek, italoztak a fesztiválra érkező fiatalok. Délután kettőre érkezvén még nem állt szerencsére nagy sor a csuklószallagot s egyebeket kiadó lakókocsinál. Bár a sátorveréssel bevártunk egy zalai társaságot (´95 óta mindig összeröffenünk EFOTT-ra, bárhol legyen is az), addig se töltöttük üresen az időt. A már harmadszor említett nagy épületben járkálva nézegettük az akciós, EFOTT-ra ajánlott termékeket. Az egészben az tetszett ahogyan az az érzése támadt az embernek, mintha az egész város a fesztivál mellett állna és támogatná (ez így is volt), s nem mint ahogyan egy másik, ennél jóval nagyobb fesztivál környéke. A táborhely már megtelt sátrakkal, ezért a rendezvény hátsó részén lévő kerítést eltávolították, s az ott elterülő focipálya körül sikerült levernünk hajlékunkat. A cölöpverés közben Lecsóékat hallgatva valahogy megszállt minket az egy éve végetért előző fesztivál hangulatának varázslatosan titokzatos, s sok élményt sejtető érzése. Az évente változó, mindig új helyszín bejárása, színpadok, kocsmák és egyéb nélkülözhetetlen helyek felderítése közben jobbról-balról-előlről-hátulról zengő muzsikák már-már szigeti feelinget éreztettek (nagyszínpad, PEK és EST kisszínpadok, sörsátor színpad, színház színpad, dance sátor).
  
   A Quimby koncert alatti italkimérésben való sorbanállást követően belevetettük magunkat a tömegbe, félszemmel ismerősöket keresve (a másik szem kaméleon módjára a zenészeket figyelte). Kiss Tiborék hangversenyét Irigymirigyék bohóckodása követte, amit nem vártunk meg (ezer bocs), mert az Est színpadon már javában ment az Üllői Úti Fa:k. Kispálék koncertje napforduló után csendült fel (ezt nevezik tömény koncertélménynek). A nagyszínpad elhallgatása remek alkalmat nyújtott egy következő kanyarra. Az eső egyre erősödő kopácsolása a sörsátor picinyke tánctere felé üldözött, mely zsúfolásig megtelt. Az ott leledző emberek közül sokan táncra perdültek valamely zenekar hangszereinek pendülése hallatán. Találkozás mezőtúri ismerőssel, ujjongás s miegymás. A többire nem emlékszem, csak arra, hogy szaladgáltam a színpad s színpad közt, hogy mindegyik zenekarból lássak egy keveset (semmiből-ki-nem-akarok-maradni érzés).

   Délelőtt ébredve első utam a sokadszorra emlegetett épület volt (most már biztosan csuklik az áruház). Reggeli közben odajött hozzánk az EFOTT macska valami alamizsna reményében. Ez az állat minden nyitott sátorba beosont. A következő napokban is többször láttuk a tábor különböző pontjain, hol valakinek az ölében, hol éppen valaki által üldözötten. Az étkezést követően a frissebbek elindultak hullámfürdőzni, a fárattabbak pediglen ott tették magukat tisztába helyben. Délután felkerestünk egy bennszülöttek ajánlotta kis étkezdét (Flecken1) s előtte-utána a környék pár söröző-borozóját. Sötétedésre visszaérve a tett helyszínére már a frontember hiánnyal küszködő Publo Hunny nyomta funkyízű dalait. No nézzen csak oda az ember! Azért pablopalko se tudott elszakadni egyenlőre végérvényesen a zenekarosditól, mivel pár taktus erejéig kimerészkedett a világot jelentő deszkák vakító fénytől átitatott magasságába. A VHK ősi ütemeire beinduló lábak közt szlalomozva jutottunk el a PEK színpad közelébe, hol sorrendcsere zavarta össze a nagyérdeműt. Nemtom mi volt, de nem a műsorfüzetben leírtak szerint következtek a zenekarok. Az Anima Sound System távolban, zöld fényben elhangzó chachachája közben megterveztük, hogy mindenképpen megnézzük a bébinővérek nemsokára kezdődő fenomenális ´koncertjét´ a táncsátorban. Úgy is volt:-). Visszacsámpázás a PEK-hez. A három óra harmincra kiírt Placidi több mint egy órai csúszással elkezdődött koncertjének végére reggel lett. Számomra ez volt a fesztivál legjobb előadása, de erről bővebben majd a koncertélményeknél.
  
   Másnap délután a Széchenyi téren ejtve az időt, kellemes Tokaji-t iszogatva hallgattuk a „kéksapkás-pólós zenekart”. Majd ha megtudom kik is ők, akkor idebiggyesztem a soktagú fúvósbanda nevét. Sötétedésre visszaérve a tábor atmoszférája már a jó kis bús-komor s mégis vidám blues zenétől volt tele. Az ezt követő headbangelésre késztető banda riffjeit felcseréltük a Másfél szállós hangulatú dallamaira. Ó azok a szemek! Érdekes eset, ott voltam Tankcsapdán, de semmire sem emlékszem a koncertből. Vajh´ mi történhetett?
  
   Az utsó napra álomból feleszmélve az irányt a nappali, táborban elhelyezkedő italkimérés felé vettük. Egyes emberek kik nem érzékelték a nap átható sugarait még délben is a fűben aludtak. Az egyik ilyen emberen már mindent kipróbáltak, hogy felébresszék (valaki szolidalitásból még papírcsákót is helyezett az arcára, nehogy leégjen a napon). Ekkor odament egy lány és valamit súgott a fülébe. Az ember rögtön elkezdett mocorogni s nagynehezen talpraállva elimbolygott. Ekkor mindenhonnan „boszorkány!” kiálltások záporoztak szegény lányra:-). A szombati nap koncertfelhozatalát sokan elég gyengének érezték. A szóbeszéd szerint ezt a napot a pécsieknek szánta a rendezőség. Végülis jó hangulatot teremtettek ezek a zenekarok is. Magam részéről jobban el tudtam volna viselni egy Balaton, Besh o droM, Colorstar, Sziámi négyest. Szóval visszatérve a valósághoz a Venus torkának szépségét beárnyékolta picit az, hogy túl sok slágerfeldolgozást játszottak.
  
   Az utolsó éjszakát követő reggelen a hagyományos nyolc órai brutál keltés az idén szerencsére elmaradt (tavaly öt kopasz secus kutyával és egy nemnormális élőlénnyel mindenkit felzargatott; az utóbbi egy trombitát dugott be a sátrakba és addig fújta amíg fel nem keltek szerencsétlen bentlakók, és ezen jót is nevettek...). Reméljük ez a hagyománytörő reggel a jövőre is meg fog ismétlődni és az ami tavaly történt csak egy régmúlt, távoli rossz emlék lesz. Mindent összevetve szerintem ez az EFOTT volt mind szervezésileg, mind egyébiránt is a legkellemesebb ´95 óta. De valami az idén is kimaradt valahogy a programból. A túra. No nem baj. Majd jövőre valahol máshol Magyarországon. Addig is kíváncsian és szívrepesve várok.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: