beszámoló [koncert]  2002. március 5. kedd   15:51

nincsen hozzászólás

  esernyők és lampionok - ördögök és angyalok
  
   Nemmindennapi díszbe öltözött az Almássy téri szabadidőeltöltésre kifejlesztett nagy épület február utolsó péntekjén. Ekkor ünnepelte harmadszor a farsangot a Quimby néhány barátjával közösen. A helyszínen igazi farsangi-feeling fogadott: az aulában lógó esernyők takarták el a fejünk fölül a teret, a nagytermet pedig teleaggatták lampionokkal. Néhányan jelmezbe is öltöztek. Az ördögök és angyalok mellett, megfogalmazhatatlan ruhákat hordó egyedek is fel-fel bukkantak. Néhányan érdekesen kifestve, néhányan meg teljesen hétköznapi ruhákban járkáltak (az utóbbiak biztosan a hétköznapokon hordanak mindenféle extrém jelmezt és most paradox módon a hétköznapi ruhájuk jelentette a farsangi maskarát). A rutinos szervezőktől már megszokott, hogy az Almássy téri fesztiválokon nem csak a koncertekre koncentrálnak. Most sem volt ez másképp, gondoljunk csak a szokásos teaházra. A büfében meg mintha levitték volna az árakat, reméljük ez nem csak erre az alkalomra szól. Szóval teljesen ünnepi hangulat várt minket. Csak hát az a sok ember... az Almássy téri központ elég nagy hely, de ha tömeg van akkor bizony a legnagyobb hely is szűknek mondható, s a koncerteken végig attól kell félni, hogy bármelyik pillanatban elsodorhat a tömeg.
   Nyolckor zendített rá az aulában a Handa Banda zenekar orosz tánc-és kocsmazenéjére, fúvósokkal kiegészítve. Ők egyébként előző év szeptemberében alakultak, de azóta már több fesztiválon is résztvettek. Sajnos itt nagyon a rendezvény elejére rakták, így nem sok ember szórakozhatta végig előadásukat, szinte csak az aulában a székeken ülő pár tucat ember. Hiába, úgylátszik a koncertlátogatók nem szeretnek nyitásra jönni. Pedig sokkal jobb bulihangulat-teremtő ereje van annak, ha látjuk hogyan „születik” meg a fesztivál és nem este féltizenegykor robbanunk be sokadmagunkkal a tömegbe az utcáról. A nagyteremben kilenc óra után nemsokkal a Sun Workshop csapott bele a húrokba. Ők igazán eredeti stílusban nyomják. A hagyományos dob-gitár-basszus mellet nagy szerepet kap náluk a szaxofon is. Néha az amolyan nu-metal érzés hirtelen átcsapott hardcore-ra, majd egy szaxofonszólóval hirtelen amolyan Másfel-es hangulatba váltott át. Érdekes zenei megoldásokkal még nem sok hasonszőrű hazai együttes próbálkozott, legalábbis én nem tudok ilyenről idehaza. Állítólag lesz lemez, és ha lesz akkor feltétlen beszámolunk róla!
   Az aulában ezalatt az idő alatt Chi-s dj-k követték egymást: Naga, Kevin és Bosi. A hatalmas érdeklődést irántuk azzal lehetett felmérni, hogy a nagyteremből a mosdóig az aulán keresztül csak nagy erőfeszítés árán lehetett eljutni. Úgyhogy a partyzene szerelmeseinek programot adtak a szervezők egész éjszakára. A büfében sorba állva közvetlenül mellettem táncolt a tömeg.
   A nagyteremben igazi pörgés a Hiperkarma fellépésével kezdődött. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a Hiperkarma és a Quimby közönsége mennyire megegyezik. Ugyanazokat az arcokkal találom felfedezni mindkét zenekar koncertjén. A tagokon szinte egytől-egyik valamilyen furcsaság volt, mind farsanghoz illő szerelésben jelentek meg. Robi (az énekes-gitáros) világító szarvakkal a fején, és napszemüvegben „rémisztgette” a nagyrészt fiatal lányokból álló első sorokat. A többiek kissé szolidabban, de ugyancsak kitettek magukért. Laca (basszusgitár) a hajából formált amolyan Prodigy-s módra szarvacskákat a fejére. A dobos-vokálos Frenk meg érdekes piros (vagy vörös) csíkokat festett előlról hátrafelé a hajába. A ráadást a már megszokott módon most is ő énekelte el. Sokan várjuk már kíváncsian új lemezüket.
   Ezt követően lépett fel a házigazda, a Quimby. Az ő koncertjeik az utóbbi időben sajnos ritkaságszámba mentek (ha jól emlékszem kb kéthavonta nyílt rá alkalmam Quimby koncertre menni mostanság). De mostanság kicsit megszaporodtak a koncertjeik, hál´ istennek. Szárnyra kaptak új hírek egy új lemez (szám szerint a bűvös hetedik) előkészületeiről (éppen ideje lenne az idén, mert majdnem három éve jelent a legutóbbi, persze ha a tavalyi remix-albumot nem számoljuk... de hát a remix-album nem új album csak „átdolgozott”). Szóval jó hír, hogy a következőre már nem kell sokat várni, mostanság vonultak stúdióba. A legközelebbi koncerten már biztosan arról is játszanak majd. A koncert amolyan rendkívüli eseménytől mentes volt, ha az nem számoljuk hogy rendkívül jól éreztem magam. Szerencsére a Quimby kezd visszatalálni önmagához, az utóbbi idők kicsit letargikus hangulatát úgylátszik felváltja egy új és sokkal de sokkal kellemesebb légkör. Lívius még viccet is mesélt, majdnem olyan volt, mint néhány éve. Az öltözéke egész figyelemfelkeltő volt: először mintha valami pizsama lett volna rajta (lehet hogy az is volt), majd felső részt levéve, izompólóra váltott. Az Ékszerelméről szinte minden számot játszottak, az Unom passzolt is picit a buli nevéhez (”fals-hang” - „unom a gitárt, mert annyira hamis”). A koncert után megfogyatkozott a nézősereg, leléptek a Tibi-Lívius-Szilárd-imádók, így szabadabban lehetett táncolni is. A nagyteremben is átvette a szerepet a partyfeeling a Titusz and the Carbonfools képviseletében. Sokan összekeverik a Carbonfools-ot a Thaifun-nal, de nem is ok nélkül. A Carbonfools tulajdonképpen nem más mint egy megfogyatkozott Thaifun, a Tilos Rádiós Titusz-szal együtt meg ők a Titusz and the Carbonfools. Nekem kicsit hiányzott a megszokott szitár, ugyanis ez a hangszer is fontos szerepet kapott annakidején. Már a koncert alatt feltűnt Palotai, aki nélkül már szinte elképzelhetetlen egy jó fesztivál. Az ő ritmusaira sokszor kicsit átváltozok egy ősi törzs egy tagjává és ünneplem a napot, a csillagokat, az életet és a fényt. Számomra a legnagyobb élményt ez az utolsó néhány óra jelentette.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: