hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2002. március 5. kedd   15:51
nincsen hozzászólás

szerző: Móni
Quimby Falshang
Sun Workshop, Hiperkarma, Quimby, Handabanda, Titusz & the Carbonfools, Palotai 2002 február 22, Almássy tér

  esernyők és lampionok - ördögök és angyalok
  
   Nemmindennapi díszbe öltözött az Almássy téri szabadidőeltöltésre kifejlesztett nagy épület február utolsó péntekjén. Ekkor ünnepelte harmadszor a farsangot a Quimby néhány barátjával közösen. A helyszínen igazi farsangi-feeling fogadott: az aulában lógó esernyők takarták el a fejünk fölül a teret, a nagytermet pedig teleaggatták lampionokkal. Néhányan jelmezbe is öltöztek. Az ördögök és angyalok mellett, megfogalmazhatatlan ruhákat hordó egyedek is fel-fel bukkantak. Néhányan érdekesen kifestve, néhányan meg teljesen hétköznapi ruhákban járkáltak (az utóbbiak biztosan a hétköznapokon hordanak mindenféle extrém jelmezt és most paradox módon a hétköznapi ruhájuk jelentette a farsangi maskarát). A rutinos szervezőktől már megszokott, hogy az Almássy téri fesztiválokon nem csak a koncertekre koncentrálnak. Most sem volt ez másképp, gondoljunk csak a szokásos teaházra. A büfében meg mintha levitték volna az árakat, reméljük ez nem csak erre az alkalomra szól. Szóval teljesen ünnepi hangulat várt minket. Csak hát az a sok ember... az Almássy téri központ elég nagy hely, de ha tömeg van akkor bizony a legnagyobb hely is szűknek mondható, s a koncerteken végig attól kell félni, hogy bármelyik pillanatban elsodorhat a tömeg.
   Nyolckor zendített rá az aulában a Handa Banda zenekar orosz tánc-és kocsmazenéjére, fúvósokkal kiegészítve. Ők egyébként előző év szeptemberében alakultak, de azóta már több fesztiválon is résztvettek. Sajnos itt nagyon a rendezvény elejére rakták, így nem sok ember szórakozhatta végig előadásukat, szinte csak az aulában a székeken ülő pár tucat ember. Hiába, úgylátszik a koncertlátogatók nem szeretnek nyitásra jönni. Pedig sokkal jobb bulihangulat-teremtő ereje van annak, ha látjuk hogyan „születik” meg a fesztivál és nem este féltizenegykor robbanunk be sokadmagunkkal a tömegbe az utcáról. A nagyteremben kilenc óra után nemsokkal a Sun Workshop csapott bele a húrokba. Ők igazán eredeti stílusban nyomják. A hagyományos dob-gitár-basszus mellet nagy szerepet kap náluk a szaxofon is. Néha az amolyan nu-metal érzés hirtelen átcsapott hardcore-ra, majd egy szaxofonszólóval hirtelen amolyan Másfel-es hangulatba váltott át. Érdekes zenei megoldásokkal még nem sok hasonszőrű hazai együttes próbálkozott, legalábbis én nem tudok ilyenről idehaza. Állítólag lesz lemez, és ha lesz akkor feltétlen beszámolunk róla!
   Az aulában ezalatt az idő alatt Chi-s dj-k követték egymást: Naga, Kevin és Bosi. A hatalmas érdeklődést irántuk azzal lehetett felmérni, hogy a nagyteremből a mosdóig az aulán keresztül csak nagy erőfeszítés árán lehetett eljutni. Úgyhogy a partyzene szerelmeseinek programot adtak a szervezők egész éjszakára. A büfében sorba állva közvetlenül mellettem táncolt a tömeg.
   A nagyteremben igazi pörgés a Hiperkarma fellépésével kezdődött. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a Hiperkarma és a Quimby közönsége mennyire megegyezik. Ugyanazokat az arcokkal találom felfedezni mindkét zenekar koncertjén. A tagokon szinte egytől-egyik valamilyen furcsaság volt, mind farsanghoz illő szerelésben jelentek meg. Robi (az énekes-gitáros) világító szarvakkal a fején, és napszemüvegben „rémisztgette” a nagyrészt fiatal lányokból álló első sorokat. A többiek kissé szolidabban, de ugyancsak kitettek magukért. Laca (basszusgitár) a hajából formált amolyan Prodigy-s módra szarvacskákat a fejére. A dobos-vokálos Frenk meg érdekes piros (vagy vörös) csíkokat festett előlról hátrafelé a hajába. A ráadást a már megszokott módon most is ő énekelte el. Sokan várjuk már kíváncsian új lemezüket.
   Ezt követően lépett fel a házigazda, a Quimby. Az ő koncertjeik az utóbbi időben sajnos ritkaságszámba mentek (ha jól emlékszem kb kéthavonta nyílt rá alkalmam Quimby koncertre menni mostanság). De mostanság kicsit megszaporodtak a koncertjeik, hál´ istennek. Szárnyra kaptak új hírek egy új lemez (szám szerint a bűvös hetedik) előkészületeiről (éppen ideje lenne az idén, mert majdnem három éve jelent a legutóbbi, persze ha a tavalyi remix-albumot nem számoljuk... de hát a remix-album nem új album csak „átdolgozott”). Szóval jó hír, hogy a következőre már nem kell sokat várni, mostanság vonultak stúdióba. A legközelebbi koncerten már biztosan arról is játszanak majd. A koncert amolyan rendkívüli eseménytől mentes volt, ha az nem számoljuk hogy rendkívül jól éreztem magam. Szerencsére a Quimby kezd visszatalálni önmagához, az utóbbi idők kicsit letargikus hangulatát úgylátszik felváltja egy új és sokkal de sokkal kellemesebb légkör. Lívius még viccet is mesélt, majdnem olyan volt, mint néhány éve. Az öltözéke egész figyelemfelkeltő volt: először mintha valami pizsama lett volna rajta (lehet hogy az is volt), majd felső részt levéve, izompólóra váltott. Az Ékszerelméről szinte minden számot játszottak, az Unom passzolt is picit a buli nevéhez (”fals-hang” - „unom a gitárt, mert annyira hamis”). A koncert után megfogyatkozott a nézősereg, leléptek a Tibi-Lívius-Szilárd-imádók, így szabadabban lehetett táncolni is. A nagyteremben is átvette a szerepet a partyfeeling a Titusz and the Carbonfools képviseletében. Sokan összekeverik a Carbonfools-ot a Thaifun-nal, de nem is ok nélkül. A Carbonfools tulajdonképpen nem más mint egy megfogyatkozott Thaifun, a Tilos Rádiós Titusz-szal együtt meg ők a Titusz and the Carbonfools. Nekem kicsit hiányzott a megszokott szitár, ugyanis ez a hangszer is fontos szerepet kapott annakidején. Már a koncert alatt feltűnt Palotai, aki nélkül már szinte elképzelhetetlen egy jó fesztivál. Az ő ritmusaira sokszor kicsit átváltozok egy ősi törzs egy tagjává és ünneplem a napot, a csillagokat, az életet és a fényt. Számomra a legnagyobb élményt ez az utolsó néhány óra jelentette.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2019. november 22.
Az „Improvizáció” a Zeneakadémia Nagytermében „A Zongora 1-ben”-sorozaton Balázs János és Szakcsi Lakatos Béla közös koncertje
2019. november 25.
Sonata Arctica: novemberben a Barba Negra klubban
2019. november 26.
Insomnium, Black Dahlia Murder, Stam1na novemberben a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Beast In Black, Myrath
Tommy Emmanuel és Ripoff Raskolnikov
Paul Gilbert
As I Lay Dying, Chelsea Grin, Unearth, Fit For A King
VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz)
Julian Sas Band
Evanescence, Veridia
Luis Fonsi
 kiemelt 
Turilli / Lione Rhapsody-ja a Barba Negra klubban
  
Idén nyáron érkezett meg a Luca Turilli és Fabio Lione nevével fémjelzett Rhapsody első lemeze: a Zero Gravity - Rebirth and Evolution az egyik legnagyobb metal kiadó, a Nuclear Blast gondozásában jelent meg

2020-ban Joe Satriani a Barba Negra Track-ben
Nightwish: 2020-ban az Arenaban
Gotthard: tavasszal a Barba Negra klubban
Nick Cave and the Bad Seeds 2020-ban az Arenaban
 friss hozzászólások 

Legéndy Jácint: Földalatti Oltár (Kalligram Kiadó, 2019) (1)
VII. Rogues Of The Seven Seas (Rumproof, Stetl, Zinfield, LochNesz, MegaHertz) (3)
A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 solution    hammer of gods    gurd    lamb of god    paul gray    smici 50    metalmania    paul anka    curse this ocean    tony iommy    szelíd teremtés    volumefeeder    ego project    vojnits    long road    kadavar    autumn    church of misery    millenáris    heaven street seven    u.d.o.    poem    darkest era    liam gallagher    secrets of the moon  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2019 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!