A spanyol flamenco gitáros Oscar Guzman a műfaj gitárművészetének egyik legismertebb alakja. Végigjátszotta és -nyerte Európa és a többi kontinens gitárfesztiváljait, nemzetközi hírnevet szerzett és sok ezer embert nyűgözött le tudásával.
A térképet megnézve tán nincs is olyan ország, ahol ne játszott volna - Ciprus, Törökország, Montreal, Kanada, Ukrajna, Bologna, Olaszország, Hollandia, Pozsony, Szlovákia, Ausztrália, Macedonia, Olaszország, Lengyelország, Málta, Olaszország, Ausztria, Lengyelország, Ausztrália, Ciprus, Csehország, Irán, Peru csupán néhány a lenyűgözött országok sorából. Flamencot kedvelők és a műfajjal ismerkedők mind-mind elbűvöltetnek egy lendületes Oscar Guzman gitárest után. A szuggeszív spanyol muzsikus ezen az estén szólóban játszik: nagyszerű játéka egyedül is betölti a teret.
Vámos Veronika
16 éve flamencozik, 10 éve tanít és 29 éve táncol. Modern technikák és balett tanulás után kezdett flamencozni.Tanárai voltak: Muriel Garfias, Concha Castillo, Bettina la Castano, La Pilí, Fernando Galán, Manolo Marin. Itthon, Nyugat-Európában (Franciaországtól, Hollandiáig, Németországban, Spanyolországban: Sevillában) tanult.
Egy kis flamenco- tánctörténet:
A flamenco születését homály fedi. Feltételezések szerint nem szórakozási célra jött létre, hanem ősi rituális szokás része volt, ugyanúgy, mint a bikaviadal.
A cigányok vándorlása során, letelepedésük után otthonaikban, munkáik végzése közben mezőkön, kovácsműhelyekben, bányákban született. Őrzi azokat az elemeket, melyeket a cigányok évezredes vándorlásuk során Indiából hoztak magukkal. Kimutathatók benne az ősi ibériai, mór, bizánci, görög, föníciai elemek. Ezekrôl azonban írásos emlékeink nem maradtak, csak közvetve bizonyíthatók. A spanyoloknak a tánctörténetben úttörő szerepük volt abban a folyamatban, amelyben egy néptáncból attraktív, drámai színpadi tánc alakult ki. Nem véletlenül: övék a flamenco, amely a színpadi tánccá alakulásnak talán a legjobb alapanyaga volt. A szó - amelyről ma már a világon mindenhol a táncra asszociálnak - eredetileg sevillai cigányt jelentett, később bővült a jelentéstartalma a népcsoportra jellemző táncok gyűjtőfogalmává. Legalább nyolc-tíz különböző tánc tartozik ide, mindegyikben megfigyelhető az andalúziai cigány és a mór-arab hatások keveredése, s valamennyire jellemző az ének-, taps-, majd a későbbiekben a gitárkíséret. Fontos ismérv még a rögzített alapritmus, amely végig változatlan marad, ez nyújtja az ellenhangsúlyok, az improvizációk, a szabadon kitalálható és alkalmazható új lépések ellenpontját. A flamenco egyik lényege éppen az, hogy az adott alaptörvényt az előadónak meg kell kísérelnie egyéni megoldásaival áthágni. Ez a két ellenpont - a törvény betartása és a mellőzésére késztető egyéni ambíció - tartja állandóan fokozódó, robbanás közeli feszültségben a flamenco hangulatát. A spanyolok ezt úgy fejezik ki, hogy - megfogalmazásuk szerint - a táncnak duendéval, azaz ihlető démonnal kell rendelkeznie. A flamenco démoni művelői a XX. században előbb a zenés kávéházakba költöztek be, majd onnan kiindulva, meghódították a színpadot is.
Az andalúz borok közül az alábbi fajták kóstolására lesz lehetőség: Barbadillo Solear, Barbadillo Amontillado, Barbadillo Pedro Ximenez