magazin [mozaik]  2008. március 31. hétfő   15:59

nincsen hozzászólás

  Kevés album kapott olyan találó címet mint az Accelerate, az R.E.M. 14. stúdióalbuma. De még mielőtt a csapat kiválasztotta volna a címet, vagy elkezdték volna a felvételeket, Michael Stipe, Pete Buck és Mike Mills már jól tudták, hogy milyennek szeretnék hallani az új lemezt:
  
  Felturbózott. mondja Stipe. Ez az, ahogyan én elneveztem. Egy felturbózott R.E.M. lemez. Valami nagyon gyorsat és ütőset szerettünk volna csinálni. A cím volt az utolsó dolog, amiről döntöttünk. De még annak kapcsán is, mindannyian szerettünk volna valamit, ami pörgős és gyors.
  
  És lám, pont így is lett. A 11 dal mindegyik vibráló és lényegre törő. Mindegyiken érezhető, hogy a korszak egyik legelismertebb, legkedveltebb és legkreatívabb csapata új magasságokban szárnyal. Ez az elképzelés vonul végig mindenen, amit a Rockn Roll Hall of Fame-be is beválogatott csapat az elmúlt 25 év során felépített. Ez hallható a tüzes Living Well Is The Best Revenge,ben; az első kimásolt kislemez, a Supernatural Superserious emelkedett akkordjain keresztül az utolsó dal, az Im Gonna DJ apokaliptikus zúzásáig.
  
  Szerettünk volna a lényegre koncentrálni ezen az albumon. magyarázza a basszusgitáros Mills. Rövidebb, gyorsabb dalokat írtunk, szinte kizárólag elektromos gitárokon. A legtöbbet élőben vettük fel a stúdióban és általában az egyik legelső felvételt tartottuk meg. Igazából kivettünk versszakokat és refréneket, amikre nem volt feltétlenül szükség, megpróbáltuk kitalálni, mi az, ami egy-egy dalban feltétlenül kell, és minden mást elvetettünk. A spontaneitás is abból ered, hogy nagyon élesen szemlélik a mai világot. Eléggé sok benne a siettetés, így van. mondja Buck. És úgy érzem, düh is van benne. Csak nézz körül a világban, és azt hiszem elég sok dolgot találsz, ami miatt haragot érezhetsz.
  De ez egy pozitív, előre mozdító harag: Szeretném a 21. század első évtizedét úgy befejezni, hogy reménytelinek és izgatottnak érzem magam az emberekben rejlő lehetőségek, a bennünk levő lehetőségek miatt. magyarázza Stipe. Ezt hallhatod benne.
  
  Stipe azt mesélte, hogy miközben a dalszövegeket írta, nagyon az adott pillanatot élte meg, de ugyanakkor visszagondolt arra, hogy milyennek képzelte fiatalkorában ezt a korszakot, és becsapottnak érezte magát. És ezzel nem azt akarta mondani, hogy magánrepülőre és holdbéli vakációra vágyott, hanem egy fajta globális közösségre és közös előrelépésre, ami nem vált valóra.
  
  Az egész létezésünk értelmét érinti, hogy gyermekként van egy álmod, egy 13 éves álmodozó gondolatai 1973-ban. Aztán környezet gazdálkodásból diplomát szerzel a polgári és női jogok harcának közepette. meséli. Annyira mérges vagyok amikor arra gondolok amit tiniként elképzeltem arról, milyen lesz a 21. század, és most pedig szembesülök a szomorú valósággal. Ez a lemez megemlékezik arról a jövőről, amit szerettem volna, és azt fogom mondani: Most akarom az én jövőmet!
  
  A spontaneitás nem csak a lemezen kerül előtérbe, hanem a színpadon is, egy világkörüli turné keretében, a digitális technika segítségével és a francia filmes, Vincent Moon közreműködésével. Január elsején startolt a visszaszámlálás az album megjelenéséig a www.ninetynights.com-on minden nap új meglepetéssel a rajongóknak: videó részletek, melyeket le lehet tölteni, és szerkeszteni valamint kívánság szerint elhelyezni. Ezen kívül az oldalon találhatóak interjúk, élő felvételek és még néhány igazi kincs. Egy másik, www.supernaturalsuperserious.com című honlapról a rajongók egy tucatnyi variációját tölthetik le a kislemeznek. Ezek közül néhány élő hangfelvétellel, mások pedig stúdió hanggal férhetőek hozzá, és szerkeszthetőek, remixelhetőek. A kész műveket pedig a YouTube-on, egészen pontosan ezen a linken: http://youtube.com/user/REMsuperserious lehet megmutatni illetve meghallgatni.
  
  Az R.E.M. új lemeze több részletben, Vancouverben, Dublinban, és természetesen a georgiai Athensban, a csapat törzshelyén készült, az együttessel elsőként együtt dolgozó co-producer, Jacknife Lee közreműködésével, akit egyébként a U2-ból ismert Edge ajánlott a fiúk figyelmébe. Az egész folyamat nagyon letisztult és fókuszált volt, csak Mills, Buck, Stipe és a régi zenésztársak, akik már a stúdióban és a turnékon is bizonyítottak, Scott McCaughey gitárokon és a dobos Bill Rieflin vettek részt a nagyrészt élő felvételeken.
  
  Lee érdemei, melyek az U2-n kívül a Bloc Party és a Kasabian sikeréhez is hozzá járult, nagy hatással voltak a csapatra. Megnéztem a munkáit, és úgy éreztem, hogy nagyon harmonikus és inspiráló lenne vele dolgozni. meséli Stipe. Kaptam egy listát a munkáiról, és egész véletlenül mindegyik meg is volt nekem, és szuperül szóltak. Az összes lemezben volt egy közös vonás, mégpedig hogy úgy hangzottak, mint egy élő előadás. Nem hallottál rajtuk mindenféle effekt halmokat, hanem olyan volt, mintha egy banda éppen koncertezne. teszi hozzá Buck.
  Buck tovább meséli, hogy az egész elképzelés egy csodás élménnyel kezdődött a banda 2005-2006-os turnéján. Egyébként a turnéról egy nagyon energikus felvétel szerepel a csapat nemrég megjelent Live CD/DVD kiadványán. Mindenki, aki ott volt, azt mondta, hogy mennyre jól szóltunk. Én meg azt hajtogattam, ez az amit csinálunk, próbáljuk megragadni az élő koncert erejét a felvételeken is.
  
  Erre tekintettel, az R.E.M. olyanra szánta el magát, amit eddig még sosem próbáltak: majdnem az össze új dalt előadták közönség előtt egy élő próba keretén belül a dublini Olympia színházban. Ez az esemény tekinthető a Vincent Moonnal való közös videós és internetes munka kezdetének is.
  
  A dalok közül, amit Dublinban eljátszottunk, kilenc került fel a lemezre. mondja Buck. Játszhattuk volna őket öt napig egy próbateremben, de a színpadon rájössz, hogy gyorsabbnak, rövidebbnek, feszesebbnek kellene lennie. Az összes dalt teszteltük a közönségen, és ez segített benne, hogy a lemez koncert érzést nyújt, nem pedig olyat, ami csak úgy össze lett rakva.
  
  Sok szempontból tekinthető elszakadásnak ez lemez az utóbbi időben megjelent R.E.M. albumoktól, például az 1998-as Up tól, a 2001-es Reveal től és a 2004-es Around The Sun tól, hiszen ezek nagyon aprólékosan kidolgozott munkák voltak, melyek kihasználták a stúdió adta lehetőségeket és színeket. De végső soron az Accelerate összefoglalja a csapat eddigi munkáját, kezdve az első kislemezzel, az 1981-es Radio Free Europe-al. A lemez egyszerre visszatekintés és egy új kezdet; A Sing For The Submarine című dal még utalást is tesz néhány korábbi munkára. Stripe számára ez része annak a víziónak, hogy a régi álmokból új valóság legyen.
  
  Számomra ez az, amit az egész lemez képvisel, mind az alkotásokban mind pedig a címében. magyarázza. És amit felfedek a Sing For The Submarineban, dalokkal az R.E.M. egész eddigi munkáiból, dalokkal, amelyek sokkal inkább az álom világomból mint sem a való világból táplálkoztak. Ez egy apokalipszis utáni jövő képzete, ami egyáltalán nem rémísztő. Minden darabjaira szakadt és újra össze vannak rakva, de ebben nincs semmi ijesztő.
  
  Az album ihletője a Im Gonna DJ. volt. A dal eredetileg az Around The Sun előkészületei alatt íródott, de végül nem illett bele a lemez légiesebb hangulatába. Viszont bekerült a turnék repertoárjába és mind a csapat, mind pedig a közönség egyik kedvencévé lépett elő.
  
  Ez egy jó, kaotikus dal. mondja Buck. A lemez elég nagy része úgy tűnik, arról szól, milyen ebben a világban élni. A Földön az összes dal erről szól, azt hiszem. De zeneileg szerettük volna megragadni azt a kaotikus, energikus, dühös erőt amilyen a mai világot jellemzi.
  Stipe elmeséli, hogy a szöveget az 1999-es, a World Trade Organization Seatle-ben tartott találkozója alatt történt zavargások ihlették. A címbéli DJ pedig vakargatja a fejét, hogy mit is jelent ez az egész. Erről a pasiról, szól, aki gondolkodik: Uram Isten, ez a vég kezdete, vagy már maga a vég! és töpreng, hogyan reagáljon azon kívül, hogy tüntet az utcákon.
  
  Ezt követi az a dal, ami megszerezte magának a nyitó pozíciót, A Living Well Is The Best Revenge. Ez egy Michael Stipe dalszövegei közül, amiben kirohan a média és az életünkben betöltött helyük ellen, és bírálja azt, hogy tökéletesen átvertek minket. magyarázza az énekes.
  A következő dal teljesen más hangulatban íródott, a lágyabb (de nem szelídebb) Until the Day is Done.-ról van szó. Ez a dal ismét egy, a 6/4-es ál-ír dallamaim közül. mondja Buck. Azt hiszem, nem vagyok igazából ír. De valamiért mégis úgy érzem, hogy a 6/4-es lüktetés a személyemhez szóló népzene. Nagyon szép dallam teszi hozzá Mills. Nagyon szeretem. Jót tesz a lemez egyensúlyának.
  
  Minden dalnak megvan a maga élesen bántó kedvessége. A Supernatural Superserious mint az összes többi dal az albumról klasszikus kombinációja az R.E.M. szokásos eszes szójátékainak és dúdolható dallamainak, amit Mills csak úgy nevez: R.E.M. 2008 talán a kedvenc lemezem, de legalábbis nagyon közel áll hozzá. A Hollow Man egyike azoknak a daloknak, amik elég nehezen akartak összeállni és legutolsóként készültek el az album dalai közül, de meghatározzák az album lényegi mondanivalóját.
  
  A Houston a Katrina hurrikán okozta nemzeti sokkot sűríti össze másfél percben mondja Buck. Egyszer csak Michael azt mondta, hogy azt akarja, minden dal másfél perc hosszú legyen. Írtam két vagy három ilyet, és ez azok közül az egyik. Amikor először eljátszottuk közönség előtt Dublinban, előtte sohasem hallottuk sem a dallamot sem a szöveget. Michael egyszer elénekelte és fülhallgatóban hallottam. Sohasem láttam a szöveget. De bíztam Michaelban, és ez az egyik kedvencem a lemezről. meséli Mills. Nagyon ütős. Szomorú, de végül optimista is.
  
  A címadó dal, a parázsló Mr. Richards és a ravasz Horse To Water (Nagyon élvezetes énekelni és eljátszani olyan mintha egy történetet szőnél mondja Mills) teszik teljessé a gyűjteményt, melynek egyetlen pillanatra sem gyengébb, mint a többi.
  A művészet, a pop kultúra és a zene amiről manapság szó van. És ez az, amiről ez a lemez szól amiről manapság szó van. - mondja Stipe.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: