szerző: mogyoroKFT Újra együtt... 2001 október 20, Körcsarnok
1981-ben 4 fiatal zenész tömegközlekedési eszközzel érkezett a Táncdalfesztiválra, s ezzel egy csapásra belopták magukat a közönség szívébe. „Bábu vagy” című számuk egy csapásra siker lett, s ezzel új zenei színfoltként jelentek meg a magyar könnyűzenei lemezpalettán. Az együttes neve KFT.
Az évek múlásával többször feloszlottak, új formációkban tűntek fel, szólóztak. 2001. október 20-án - 5 év után először - újra együtt játszottak.
A körcsarnokhoz közeledve feltűnt, hogy a bejutásért sorba kell állni, jegyüzérek ´tőzsdéznek´ a felesleges jegyekkel. A Körcsarnokban a régi művházak hangulata fogadott - elkerített ruhatár, talponálló büfé, cigarettafüst.
Előzenekar nem volt, helyette filmelőzetest adtak egy februárban bemutatásra kerülő új magyar filmből, ahol - úgy néz ki, ma ez a trend - a zene fogja eladni a filmet. Hosszú volt, unalmas, s nem lehetett érteni a hangot... reméljük, a film nem lesz olyan füttykoncertnek kitéve, mint a rosszul és unalmasra vágott előzetese.
Feljött egy ember a színpadra, s bekonferálta a zenekart. Szükséges volt? Ki tudja. A lényeg, hogy nem beszélt többet egy mondatnál. A félsötét teremben elkezdődött a koncert.
A 30-35 év átlagéletkorú tömeg együtt énekelte Laárral, Bornaival az élőben hosszú évek óta nem hallott számokat. Még én is meglepődtem, mennyi ismert slágerük merült az évek során feledésbe. Tudtam nosztalgiázni, pedig, mikor elkezdtem anno koncertekre járni, a KFT akkoriban adta búcsúkoncertjét a KEK-en.
Természetesen nem csak zene volt. A rövidített operaelőadás mellett ott voltak végig az elmaradhatatlan versek is. Egy produkció maradt csak ki. Dolák-Saly nem tudott eljönni betegsége miatt.
Két visszatapsolást kaptak a fiúk. Ebbe belejátszhatott az a tény, hogy a ´Balatoni nyár´, az ´Afrika´ csak ráadásként szerepelt.
A hangulat más volt, mint egy mai koncerten. Nem csak a közönség részéről, hiszen őket a színpadi események erősen befolyásolják. Az egész együttes játékából látszott, hogy nem unaloműzőként, pénzgyűjtési akcióként fogják fel a koncertet, nem reklámozták túl az új-régi lemezüket. Nem estek ki szerepükből, a koncert egésze alatt kielégítették a közönség feléjük táplált igényét.