lemezajánló [nagylemez] 2004. június 15. kedd 14:58
nincsen hozzászólás
szerző: kishellAnkou: Vissza a sorba!
Az Ankou második nagylemeze, a Vissza a sorba! 2003-ban készült el, kilenc dallal és egy bonus trackkel utóbbi egy angol nyelvű, Nirvana szerű grunge szám, ami magában is nagyon hallgatható.
A külső nem túlbonyolított, vagy túl művészi. Ennél jobb lemezborítóra nem is lett volna szükség. A szövegkönyv már elsőre nagyon megfogott, de nem a design miatt, hanem mert a dalszövegek önmagukban is érdekesek, meglepő mód szólnak valamiről, kellően igényes stílusban.
A californiai punk alapokra felépített, alternatív szövegvilágú zene igazi különlegesség. A legegyszerűbb gitárakkordok és dobritmusok használatával képesek voltak összetett és hangzatos dalokat összerakni. Egyfajta buli zene, gyors és pörgő számokkal, egy kissé rekedtes, érdes hangú énekes hangjával. Szokatlan egy ilyen zenekartól, amire az Ankou képes: a stílus, vagy kategória nem korlát, vagy kötelező parancs. Bátran túl lépnek a californai punk tipikus közhelyein. A semmitmondó, húrrángató buli zene helyett egy egyéniséggel bíró, gondolattal telített művel találkozunk. Ebben rejlik a lemez nagyszerűsége.
Rövid témák szolgálnak egy-egy dal alapjául, természetesen itt is csak a legegyszerűbbről lehet szó, végig a ritmus és az ének marad a meghatározó, ez utóbbi egyébként dallamosságával helyenként igencsak kiemelkedő. A Jól csinálod című lassú és érzelmes szám világszínvonalon sem lenne utolsó, éppen az énekes teljesítménye miatt. (Ebbe a dalba különleges ízt ad a zongora is.) Ehhez hasonló igényességű és jól megalkotott dal a Holnap szerda is megérdemli a hallgató közönséget. A két gitár természetesen rövid szólók beillesztését teszi lehetővé, ami tökéletesre sikerült, a basszus sehol sem meghatározó, szerencsére minden erőszakos utólagos beavatkozástól mentes anyagot kapunk, a nyers hangzás jót tesz ennek a lemeznek. Az ének (nagyjából a többi összetevővel” együtt) tökéletes. A Strucc című tipikus beach punk” dalban kellően ordítós-egyszínű, ugyanígy a pörgős Egy a millióból címűben, ami azért már kicsit rockosabb jelleget kapott. Ezekben ugyan nem jelentkezik túlságosan az ének művészi értéke, éppen elég kontrasztot mutatnak az egyébként ének szintjén dallamos számokkal.
A szövegek állandó témája a botlás, a bánat, majd az új, értékesebb célok keresése (Legjobb példa az abszolút bíztató Tenned kell), az üresség és a szerelem. Értékeiben pozitívat tud nyújtani. A lemez címadó dala, a Vissza a sorba például nem kis iróniával szól a fiatalság és az iskolás kor rosszul kitöltött éveiről, azok értéktelenné tételéről és elpazarlásáról..
A lemez multimédia tartalommal is rendelkezik, de a zenehallgató szerencséjére ez nem külön hangsávban kapott helyett, csak akkor veszünk róla tudomást, ha behelyezzük a korongot a számítógép lejátszójába. A Strucc című szám egyszerű klipjét nézhetjük meg, remek ötlet, hogy nyomtatható változatban elolvashatjuk a dalszövegeket, és a lemezborító egyébként fekete-fehér képeit itt nagy felbontásban és színesben láthatjuk. Kár, hogy mindezt nem keretprogramban tehetjük, de attól függetlenül is jó kezdeményezés.
Az Ankou második nagylemezével egy meglepően dallamos, szabad világú zenét mutatott be nekem, ami mentes mindenféle különösebb (élet-) filozófiától, mégis képes fontos dolgokat elmondani. Ezzel a lemezzel szemben talán még az előítéleteket tápláló zenehallgatónak sem lehet baja. Az Ankou megmutatta, hogy lehet az egyszerű bulizene alapjaira értékekkel bíró, dallamos dalokat építeni. Mindaz a lendület és hitelesség, ami ezt a lemezt jellemzi, igencsak kötelező darabbá teszi a könnyedebb rock kedvelői számára az együttes második albumát.
Kecskeméti Árpád ének, gitár Kecskeméti Csaba basszus Molnár Gyula gitár Zsolnai Zoltán dob
1. Fiatal voltál 2. Tenned kell 3. Holnap szerda 4. Strucc 5. Egy a millióból 6. California 7. Vissza a sorba 8. Jól csinálod 9. Zöld szemek 10. Bonus track