szerző: PjotrUtazás az S betűs szerzők kamarazenéjébe a Kossuth-díjas Baráti Kristóffal
A fiatal hegedűsgeneráció egyik legkiemelkedőbb tehetsége, Baráti Kristóf tevékenységét idén már két díjjal is elismerték, a Kossuth-díj mellett a Bartók-Pásztory-díjat is magáénak tudhatja. A virtuóz hegedűs számtalan műfajban otthonosan mozog, április 30-án a Müpában azzal az Enrico Pacével ad közös szonátaestet, akinek gondosan kidolgozott interpretációit már a magyar közönség is jól ismerheti. A műsoron csupa klasszikus szerző – egytől egyig S betűs komponisták – hegedűre és zongorára írt művei szerepelnek, köztük egy ritkábban hallható unikummal Richard Strausstól.
Ismertté válni nehéz, ennél már csak ismertnek maradni nehezebb. Hány és hány fiatal muzsikusról hallunk, akik hirtelen feltűnnek, levesznek bennünket a lábunkról, majd észrevétlenül eltűnnek! Csak keveseknek sikerül megkapaszkodniuk – Baráti Kristóf közéjük tartozik. A 35 esztendős művész gyermekkora egy évtizedét Venezuelában töltötte – abban az országban, amelyet manapság számtalan kiváló ifjúsági zenekaráról is ismer a világ –, majd hazaköltözése után felvételt nyert a Zeneakadémia különleges tehetségek számára fenntartott előkészítő tagozatára, ahol Tátrai Vilmos és Szenthelyi Miklós növendékeként mélyítette el tudását.
Baráti a pályája kezdetén számtalan versenyen indult, és többségükről valamilyen díjjal tért haza. A legjelentősebb mind közül minden bizonnyal 1997-ben a brüsszeli Erzsébet királyné verseny harmadik helyezése és közönségdíja volt, amellyel neve berobbant a köztudatba. Azóta koncertjeinek száma folyamatosan nő, rendszeresen jár külföldre, német lemezkiadó szerződött vele. Mi a titka? Talán az, hogy kockáztat.
Mert ki viszi vásárra a bőrét, és veszi lemezre Bach legkényesebb műveinek számító szólószonátáit és partitáit vagy Paganini hegedűversenyeit? Csak az, aki technikailag és zeneileg egyaránt biztos talajon áll. Ennek a két szerzőnek a világa egyébként is jól reprezentálja a harmincas évei közepe felé járó muzsikus erősségeit: mély zeneiség és csillogó virtuozitás, s ennél talán nem is kell több. Baráti Kristóf azóta lemezre rögzítette Beethoven összes hegedű-zongora szonátáját is, amivel azt bizonyította, hogy a kamarazenei szellem is legalább annyira sajátja, mint a szólista habitus.
Baráti Kristófot azzal az Enrico Pace zongoraművésszel hallhatjuk az április 30-i koncerten, akit Maurizio Pollini hívott meg a Salzburgi Ünnepi Játékokra, Leif Ove Andsnes, az elismert norvég zongorista pedig saját kamarazenei fesztiváljára. A magyar közönség jól ismerheti őt, hiszen szerepelt már az Operaház jótékonysági hangversenyén, és elmélyült Liszt-játékát a Nemzeti Filharmonikusok fennállásának 90 éves jubileumán rendezett koncerten is hallhattuk. Különös egybeesés, hogy Baráti Kristóf és Würtz Klára Beethoven-összese szinte egy időben jelent meg Enrico Pace és Leonidasz Kavakosz azonos műsorú felvételével, a két kitűnő muzsikus most hasonló szerepkörben találkozik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán.
Csupa „S betűs” szerzőből álló műsorukban a hagyományos repertoár szebbnél szebb darabjait szólaltatják meg, de érdekességként a százötven éve született Richard Strauss ritkán hallható fiatalkori szonátáját, valamint a cseh modernizmus színfoltját képviselő Josef Suk a nagy századfordulón született négy darabját is eljátsszák.
Baráti Kristóf és Enrico Pace
2014. április 30. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Műsor: Schumann: a-moll hegedű-zongora szonáta, op. 105
Schubert: C-dúr fantázia hegedűre és zongorára, D. 934
Suk: Négy darab hegedűre és zongorára, op. 17
R. Strauss: Esz-dúr szonáta hegedűre és zongorára, op. 18
18:28
