beszámoló [koncert]  2003. május 17. szombat   10:15

nincsen hozzászólás

  Az idei év eddigi egyik sajátossága, hogy napokkal a magyarországi koncertek előtt egy-egy zenekar stúdióba vonul, lebetegszik, feloszlik, családi problémák jönnek közbe. A luxemburgi dEFDUMp esetében a dobos gondolta úgy, hogy most jött el az ideje a kiugrásnak. A tagokon kívül, ennek itthon is sokan örülhettek, ugyanis meglepően kevesen látogattak le ezen a csendes vasárnap délutánon a Vörös Yukba. Akik eljöttek, azok is nyugodtan ácsorogtak itókájukkal a kezükben, a most igen tágasnak tűnő koncertteremben.
  
  Nagy nehezen kezdett bele az esti programba a genovai illetőségű Kafka, amely már 1996 óta tevékenykedik. A csapat neve nem ismeretlen, sőt jól csengő, hiszen az Animal Liberation Front, vagy éppen a Food not Bombs” mozgalom egyik lelkes támogatója. (Food not Bombs: ingyenes ételosztást szervező öntevékeny csoport, amely így próbálja felhívni a figyelmet napjaink szociális igazságtalanságára; Magyarországon a foodnotbombs@freemail.hu címen lehet bővebben érdeklődni). Tavaly jelent meg közös lemeze a hazánkban is nagy sikerrel koncertező Endstanddal, idén pedig a dEFDUMp-pal készítettek split albumot, amely növelte(hette) volna ennek az estnek az aktualitását.
  A szövegek önértékelésre, a hallgató magába szállására” sarkallja. Természetesen sokszor kerülnek előtérbe az állatok jogai, és az emberi felelőtlenség (Paghi Morte, Whichever Way You Want It).
  A koncerten a csendes, nyugodt hangulat ellenére a tapasztalt ötös dinamikus produkciót produkál. Az énekes Alessandro abszolút beleéléssel darálta a szöveget a mikrofonba, a többiek is próbálták tartani a tempót a frontemberrel, ami úgy gondolom elég jól sikerült, és a közönség felől érkező taps is csak megerősítése volt ennek az előadásnak. Egyébként a Kafka tagságáról, nemcsak koncertezés terén mondhatjuk el, hogy remek, hanem önzetlenségéről is. Ugyanis az est másik csapatának a Striking Distance-nek meggyűlt a baja a technikával. Előbb a pergő szakadt be, majd a gitár szállt el”, aminek a pótlásában az olasz zenekar segédkezett.

  Akkor hát, Striking Distance. DC HardCore. Sok helyen azt írják, hogy többek között ennek a zenekarnak van szerepe abban, hogy valami újból megindult a Washington környéki színtéren. A nagy előd, a Minor Threat-et példaképnek tekintő csapat, hozza az átlagosan másfél perces hardcore-punk számokat, hozzátéve a maga kis arcba mászó, és mosh részeivel, ami az élő produkciókban Dave Byrd énekesnek köszönhetőn teljes mértékben nyilvánvalóvá is válik. A rövid üzenetek a rendszer sebezhetőségét, a szociális és politikai hibákat veszi célkeresztbe, megspékelve néhány pozitív üzenettel és megoldási módozattal. A négytagú formáció: >Aaron Barth (basszus), Dave Byrd (ének), Eddie Diaz (dob) és Mike Stankovich (gitár), eddig két 7”-est (Vicious, March To Your Grave) és két LP-t (The Fuse Is Lit és The Bleeding Starss Here) adott ki.
  A pesti koncerten viszont sajnos nem jött le az a sok pozitív dolog, amivel a washingtoni srácokat jellemezték. Valahogy nem találták meg a ritmust, és az énekes is azzal volt elfoglalva, hogy mit keres a színpad előtt egy korlát, ahelyett, hogy mihamarabb kijött volna a tánctérre, mint ahogy ezt később meg is tette. Na, ekkor elkezdett karatézni, ami kicsit visszahozta a reményt egy jó koncertre, de természetesen a sokak által ismert Minor Threat Filter című számának feldolgozásánál jelentett beteget a gitár, így a közös éneklés, és a pillanatnyi beindulás, azonnal abbamaradt.
  
  A Kafka minden elismerést megérdemel, míg a Sriking Distance, akik bevallásuk szerint nem is gondolták volna, hogy errefelé ismerik a hardcore-t, kissé szerencsétlen előadást mutattak be.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: