beszámoló [fesztivál]  2002. február 16. szombat   11:41

nincsen hozzászólás

   Eredetileg több mint 20 éve, legtöbbször hétvégenként zenés esteknek, koncerteknek helyet adó legendás Bem RockPart (I. Kerületi Művelődési Ház) a politika színtér áldozatának esett, így a választások előtt. Itt már se punkok, se jazzisták, se kortársművészek és egyéb más hanggal együtt járó rendezvény, nem tartható meg. No comment...
  
   A 10. jubileumi BluePop Fesztivál is majdnem az áldozata lett ennek az egészségtelen csatározásnak. A szervezőknek összesen 2 hetük volt, hogy egy új helyet találjanak a rendezvény lebonyolítására. Így esett a választás a XI. kerületi Prielle Kornél utcában egy gyárnegyed határán lévő helyre, a Vekker Mulatóra, jó öt percnyi sétára a Móricz Zsigmond körtértől.
  
   A hely nem véletlenül kapta a nevét. A polcokon és a szögeken szabályos rendben egymás mellett egy kicsit nyakaszegetten (hiányosan) helyezkedtek el, az ébresztő, a fali, a kari és egyéb szétbelezett órák, bemutatva ezzel egy kor sajátos óra óradivatját egészen a KGST-s korszaktól kezdve a Tajvani óragyártásig szinte mindent. A hely másik jellegzetessége a plafonra felragasztott napilapok és a Nemzeti Sport aktuális avittos, még be nem zúzott maradványai. Ezzel némileg megóvva a plafont ill. a mesterembereket a meszelés fáradtságos munkájától. Az új hely amúgy, sajnos szerényebb méretekkel rendelkezik a Bem Rockpart-i helyhez képest, 300 ember már teltházat jelent. A mostani estén amolyan kényelmes tömeg volt, azaz a legtöbbször lehetett még könnyedén mozogni a hely egyik felétől a másikig.
  
   A fesztivált a Smafu surf-punk stílussal próbálkozó zenekar kezdte, kik sikeresen felborzolták a kedélyünket. Róluk csak annyit érdemes tudni, hogy hamis ének és érthetetlen szöveg mellett, pontatlan ritmus kíséret és nagyon egyszerű gitárjáték. A szerény rajongótáborukból pár ember azzal próbálta mentegetni a zenekart előttünk, hogy alig egy éve zenélnek. A szerzői munkásságukat saját idézetükkel jellemezhetjük: Akkor jó a punk ha hamis.... Számomra nagy megkönnyebbülést jelentett a produkciójuk vége, és a Bankrupt megjelenése a színpadon. Balázsék minimális átkötő szöveggel indították útjára punk´n´roll-jukat, kiforrott és minden fölösleges sallangoktól mentes zenéjükkel remek klub hangulatot tudnak varázsolni.
  
   Akarva akaratlanul, de nem hagyhatom említés nélkül, a legelején még szimpatikusnak tűnő hústoronyborotváltfejűbeengedők nem annyira szimpatikus lépéseit és a Bankrupt koncert alatti agresszivitásukat. Ők ököllel és Martens-al molesztáltak néhány fizető vendéget. Talán nélkülözni kellene az ilyen megmozdulásokat, mert ki akar napokig, valami kékes-lilás foltokkal ékesesítve járkálni... A zenészek próbálták meg védeni őket a színpadról szóban: „Ne bántsátok őket, ők jó gyerekek”, utalva ezzel arra hogy nem feltétlenül verekedni akar aki elkezd pogózni egy punkkoncerten... szerencsére a fesztivál végére már inkább csak mosolyogtak a biztonságiak a punkok energikus tábncán. Apropó, színpad az nem volt olyan értelemben, mivel egy szinten volt a mulatóhellyel a hely ahol a zenészek nyomták a koncertet.

   A fellépők sorait erősítette a Macskanadrág formáció, kik ismét bebizonyították a népszerűségüket. A színpadkép náluk is átlagos, de a punkokat ez nem érdekelte, hanem csak a zene. A színpadot a rajongók védőbástyája miatt, szinte nem lehetett megközelíteni, ezért nem nagyon kísérleteztem ezzel. Ezt a hangulatot nem lehet jobban visszaadni, mint azzal, hogy a nagy „Nadrág” slágerekre megjelentek a levegőben a testek, és a békésen szunnyadó függőlámpákat alaposan bemozgatták. A „Nadrágot” sem kerülte el a kísérletezés vágya , néhány szám erejéig, jazz tanszakosokat is felkértek, hogy egészítsék ki őket fúvóstudásukkal... Ez inkább hasonlított egy vidéki lakodalom zenei produktumához. A legnagyobb meglepetés számomra mégis a II. Műsor: Alan Delon száma okozott. Nagyon hatásos és tényleg remek feldolgozással, áldoztak a zenekar emlékének és a lejátszása után távoztak a fan nadrágosokkal együtt. Ez azért kétharmadára fogyasztotta le a közönséget, páran elhagytak bennünket, hogy a papa és a mama ne legyen mérges..., talán megbocsátható nekik.
  
   A fellépésük után a sörfogyasztás és a wc látogatottságának mértéke nem csökkent, hanem pont ellenkezőleg... Ezután a fesztivál negyedik, és számomra igazán uniqumnak számító punk-rock formációja következett, a Pedro´s Amigos. A tagok jó harmincasok, és szívesen viselnek Vörös Október Ruhagyár-ban formatervezett zakókat és ezek alá stílusosan Pistols pólókat vesznek fel és így nyomják, a 70´s-80´s évek Class, Pistols, Aurora stílusú megalkuvás nélküli dögös és nyers punk´n´roll-t. A basszusgitáros egy ormótlan sárga szemüvegben és vibráló húrtépésekkel kísérve, szúró tekintettel figyelte a gitáros minden mozdulatát. Ő is szintén pörgött és nyomta a szöveget a mikrofonba a dobossal együtt, kinek bal füle mellett kiágasodó antenna (dobverő)darabbal tetszelgett a lányoknak. A zenekar tagjai, saját maguk népszerűsítésére cd-ket ajánlottak fel, melyek hamar gazdára leltek. Sajnos ez a fajta tett egyáltalán nem szokás manapság. Hogy nézne ki, ha mondjuk a Tankcsapda vagy a Bon Bon tenné ugyanezt? Ugye milyen elképzelhetetlen.
  
   Ezek után már csak a fesztiválzáró Nem Mind 1 zenekar következett. Ők előző életükben a sokat sejtető 06-90 zenekarból váltak ki, némi belső problémák után. A mostani felállás csak annyiban különbözik az előzőtől, hogy bevettek a csapatba egy dobost, és néhány tagot pedig elhagytak. A zenei élet göcsörtjeit elég korán megismerték, mert akiknek eredetileg szánták ezt a fajta muzsikát, azok különböző okok miatt nem szeretik őket (a sors igazi iróniája). Ez a formáció is trióban nyomta, hasonlatosan az est legtöbb fellépőjéhez. A hangzásuk egy kicsit energikus és némileg ironikus is. Csak egy sor idéznék tőlük „... nem vagyok rock and roll star...” , tényleg nélkülöznek minden „PaDöDöS” gusztustalan mozdulatot és nagyon ízléstelen, nyáladzós, szétfolyós szöveget... Ehelyett inkább lassítanak, gyorsítanak, hogy helyet adjanak az őrületes csöndnek. A Nem Mind 1 épületes és tanulságos produkciója után, a hangtechnikus „tévedésből” néhány cd-t cserélhetett össze. Borzasztóan morbid módon valami „Lennon és Shadows” klónt rakott be a 70´s évekből. (vagy ahogy a szlovákok mondanák „Lenonova” és „Shadowova”). A mellette lévő úr meg is jegyezte: „Magadat szórakoztatod?”. Ezek a zenék máshol s más helyen biztosan nagyszerűek és fogyaszthatók lennének, de most itt ez valami, iszonyatos keserves fájdalomnak tűnt... mintha csak egy fúrót nyomtak volna bele az agyamba.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: