beszámoló [koncert]  2002. június 21. péntek   10:28

nincsen hozzászólás

   Rosszul kezdődött ez a nap. Az ébresztőóra vadul csörömpölt, de engedve az álmok kísértésének tovább aludtam. Csak pár percnek tűnt, de sajnos az órára nézve konstatálnom kellett, hogy bizony már dél is elmúlt. Gyorsan kiugrottam az ágyból, gyors zuhanyzás, fogmosás, teknősetetés, rövidnadrág, rövid ujjú póló, és szandál felvétele. Nem értem volna oda már a BKV járművekkel, ezért taxit hívtam. A lakásajtón kilépve láttam, hogy a hegyek fölött sötét felhők gyülekeztek. Nagyon sötét felhők.
   Beültem a taxiba. Kellemes, halk zene vegyült a diszpécser hangjával. Kérdeztem a taxist, hogy melyik rádiót hallgatjuk, mire azt válaszolta, hogy ez nem rádió, hanem kazetta. Kérdésemet megelőzve hozzátette, hogy Manu Chaot hallgat, és még annyit hozzáfűzött, hogy ha zavar kikapcsolja. Mosolyogva mondtam, hogy csak hagyja.
  Be kell vallanom, hogy életemben ez volt az első alkalom, hogy hanghordozóról Manu Chaot hallottam, és éppen útban a Pecsa felé, ahol 10 perc múlva kezdődött a sajtótájékoztató.
  Micsoda véletlen! - gondoltam magamban.
   A szélvédő mögül csodáltam az egyre növekvő toronyfelhőket, és a zene ritmusára cikázó villámokat. Megérkeztünk. A megbeszélthez képest mindössze két percet késtem. Elkezdett szakadni az eső.
   A teremben úgy negyvenen-ötvenen gyűltünk össze, pár perc várakozás, majd megérkezett Manu. Olyan érzésem volt, ahogy bejött ez a kis ember a sárga futballmezben, mint ha egy sportoló, leginkább ökölvívó lenne.
   A sajtótájékoztató érdekesen zajlott. Manu semmit sem mondott, csupán annyit, hogy mindenki kérdezzen, amit akar. Kérdeztük is. Úgy két órán keresztül, miközben két tolmácsot is elfogyasztott”.
   Érdekes volt ez a két óra, megpróbálom röviden összefoglalni, hogy ezen az esős, álmos délutánon miért kedveltem meg Manut, és vártam egyre fokozódó izgalommal az esti koncertet.
   Megtudtuk, hogy a belépőjegyek eredetileg ötezer-ötszáz forintba kerültek volna, de Manu csökkentette négyezerre, mert mint mondta, neki nagyon fontos, hogy minél több emberhez eljuthassanak gondolatai, a zenéjük. Stúdióját a hátizsákjában hordja, hogy bármerre jár, rögzíthesse az adott hely és idő által benne gerjedő zenei hangulatokat. Ebben fontos segítőtársa -asszisztense, így mondta- a marihuána, amely segít megragadni a pillanat varázsát. Elmondta, hogy küzd a fű legalizálásáért, ezzel is harcolva a legnagyobb ellenség, a maffia ellen. Azt is megtudtuk, hogy nála teljesen más a koncertezés, és a lemezkészítés, szóval, hogy senki ne várja, hogy egy Manu Chao koncerten azt fogja hallani, ami CD-ken van.
   Beszélt a mosolygós, alacsony ember még nagyon sok mindenről, politikáról, bűnről és bűnhődésről, butábbnál- butább kérdésekre válaszolt a bulvárlapok újságíróinak, végtelen türelemmel. Igazán hiteles és magával ragadó figura - gondoltam magamban, miközben elhagytam a Pecsát a szakadó esőben.
   A sajtótájékoztató és a koncert közötti időt egy kaszinótojás és némi saláta elfogyasztásával töltöttem, és arra gondoltam, hogy iszonyatosan meg fogok fázni a vizes pólóban és a szandálban, mert az időjárás semmit sem javult. A koncertre visszaérve a Pecsa körüli rét szépen megtelt emberekkel, és amint beértünk a színpad elé, szinte varázscsapásra elállt az eső. Teltház volt, fiatalok és középkorúak vegyesen. Örültem, hogy ilyen sokan lettünk.
   Manu elmondta a sajtótájékoztatón, hogy ezen az estén lép fel először Kelet-Európában. Senki sem javította ki, hogy ez Közép-Európa. És igaza lett. A hangosítás szempontjából legalábbis biztos. A hangfalak recsegtek, a hang néha elment. És ez minden negatívum, amit erről a koncertről elmondhatok: roppant energikus buli volt, rövid szünetekkel. A nézőteret kellemes, marihuánára emlékeztető illat lengte be. A közönség teljesen a zene hatása alá került, én is vadul tapostam egy óriási pocsolyában. Ez nem csak koncert volt, hanem egy teljesen profin kitalált és megvalósított zenei show. Kellemes lassú reggae, vad rockzene, ska, modern dubos ritmusok váltakoztak. Mint ha nem is egy koncert lenne, nem is egy zenekar játszana ezen az estén. Vad, pörgős dalok, majd akusztikus gitárok, lágy dallamvilág váltotta egymást.
   Drága olvasók! Elárulok egy titkot. Nem én kértem, hogy a magazin szerkesztői engem válasszanak ki eme feladatra, így aztán azt is írhatnám, hogy szinte véletlen, hogy erre a koncertre eljutottam. Szinte véletlen, hogy egy igazi Manu Chao rajongó lettem. Szinte véletlen, bár Soma művésznő által tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, csak mi vagyunk éretlenek!”
   Mindig is azt gondoltam, hogy felesleges dolog zenéről beszélni vagy, írni róla, ezért csupán azt mondom, hogy ez az este életem végéig bennem fog élni, ez a zene az életem része lett, és egészen biztos, hogy lesz még ebben a kis Kelet-európai országban Manu Chao koncert. Akkor én ott leszek, és TUDOM, hogy még ha egész nap szakad is az eső, jégeső, hóvihar tombol, akkor is arra a két, két és fél órára amíg Manu és zenekara a színpadon lesz előtűnnek a csillagok.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: