beszámoló [koncert] 2025. november 5. szerda 07:42
nincsen hozzászólás
szerző: VikMetál ostrom a Barba Negrában - új lemezzel tért vissza az Arch Enemy 2025. október 14. Barba Negra
Már szinte hagyománynak számít, hogy minden év őszén útba ejti kishazánkat a hajthatatlanul turnézó, harmincadik jubileumát ünneplő Arch Enemy - ám ezúttal új dalokkal felfegyverkezve. A Blood Dynasty, a tizenkettedik stúdóalbum idén márciusban jelent meg, magával hozva a megszokott brutalitást, egy új hullámú melodikussággal karöltve.
Természetesen az Arch Enemy nem egyedül érkezett; az esti műsor konstellációját három másik zenekar egészítette ki: a Gatecreeper, az Amorphis, és az Eluveitie. A megszokottnál korábban, már hatkor a húrok közé csapott a Gatecreeper. A 2013-ban, Phoenixben formálódott death metal alakulat nemrégiben igazolt át a Nuclear Blast kiadóhoz, s az új lemez is alattuk jelent meg. A zenekart jelenleg erősíti Chase “Hellahammer” Mason (vokál), Eric “The Darkest Cowboy” Wagner (gitár), Matt Arrebollo (dobok), Israel Garza (ritmusgitár), és Alex Brown (basszusgitár). Az amerikai csapat a régi és új nóták egyvelegét hozta, egy tíz elemű setlist összállításában. A produkciójuk az új albumuk, a 2024-es Dark Superstition bemutatására fektette a legnagyobb hangsúlyt, olyan dalokkal mint a Dead Star, A Chilling Aura, és a Mistaken For Dead.
A death metal formációt az átszerelést követően felváltották a vikingek. Az Amorphis elhozta magával az észak hűvös hangulatát és a nyertes csaták dicsőségét. A banda a kilencvenes évek fordulóján, 1990-ben alakult Helsinkiben. Hangzásviláguk először death metal, majd melodic-folk metal irányába indultak el. A csapatot több alapító tag is erősíti, a jelenlegi felállás pedig a következő: Esa Holopainen (gitár), Tomi Koivusaari (ritmusgitár, háttérvokál), Jan Rechberger (dobok), Olli-Pekka Laine (basszusgitár, háttérvokál), Santeri Kallio (billentyűk), és Tomi Joutsen (vokál). A zenekar igyekezett majdnem a teljes diszkográfiáját bemutatni a rednelkezésre álló idő alatt, így csupán a műsor egy apró szelete jutott a Borderland-nak, az idén megjelent új lemeznek. Ekkorra már kezdett megtelni a sátor, sokan az Amorphis miatt érkeztek. A műsorlistán olyan dalok szerepeltek, mint a Bones, The Moon, Death of a King, és záróként The Bee. A finnek remekül bevontak minket a folk metál misztikus örvényeibe, hogy mindenki ráhangolódjon a soron következő hagyományőrző produkcióra.
Az Eluveitie már többszörös visszatérőként hozta el a kelta mitológia varázsát. A folk metal csapat Zürichben alakult 2002-ben, de a nagyobb sikerre csak 2008-ban tettek szert a Slania című albumukkal, melyet szintén a Nuclear Blast kiadó alatt jelent meg. A zenekart jelenleg Chrigel Glanzmann (vokál, fúvós hangszerek, akusztikus gitár, mandola), Kay Brem (basszusgitár), Rafael Salzmann (gitár), Jonas Wolf (ritmusgitár), Alain Ackermann (dobok), Fabienne Erni (vokál, hárfa), és Lea-Sophie Fischer (hegedű) alkotja. Az Eluveitie egy olyan zenekar, hogy bárhova néz az ember a színpadon, mindenhol történik valami. A sok hangszer remek harmóniát alkot, a zenészek sokszínű tehetsége pedig lenyűgöző. Előkerülnek a hagyományos kelta hangszerek, mint a mandola, a kelta hárfa, és a bodhrán, amely egy tradicionális ír dob. Bár a stílus, amit képviselnek, eltér az est többi fellépőjétől, produkciójuk mégis mesterien illett a műsorba, a nyugodtabb hangzásvilág előkészítette a színpadot a brutalitást képviselő Arch Enemynek. Az idén megjelent Ánv albumukkal érkeztek, de bőven hallhattunk olyan klasszikus dalokat is mint az Epona, az Ambiramus, és az InisMona.
Negyed kilenckor, egy vérpöttyös lepel takarta a színpadot. A Pure Fucking Metal szlogen szinte összeforrt már az Arch Enemy történetével, mint ahogy a káosz szimbólumú fekete zászló is, amely alatt masírozik kötelező. Az első scream után a lepel lehullt, és felfedte magát az Arch Enemy; Michael Ammott (gitár), Sharlee D’Angelo (basszusgitár), Daniel Erlandsson (dobok), Joey Concepcion (gitár), és Alissa White-Gluz (vokál). A svéd szupercsapat precízen vegyíti a death metal melodikus és brutális elemeit, Alissa hangja pedig teljessé teszi a harmóniát. A nyitány a Deceiver, Deceiver volt, hogy kellően lázba hozzák a közönséget a következő klasszikusra, ami a Ravenous volt. Utána az újdonságok bemutatására fektették a hangsúlyt, egymást követte a Dreamstealer és a Blood Dynasty, amelyben Alissa tiszta énekhangját is hallhattuk. Ezután a műsor visszakanyarodott a korábbi sikernóták felé. Ekkorra már kialakult egy nagyobb pogó középen, ám a szélen továbbra is volt, aki keresztbe font karral szemlélte a koncertet. A War Eternal és a My Apocalypse után ismét két friss dal következett, az Illuminate the Path, és a Liars&Thieves. Különlegesség, hogy Alissa mindig magyarul köszöni meg a közönségnek a lelkesedést és a részvételt. A visszataps előtti etapot alkotta a The Eagle Flies Alone, a First Day In Hell, a Sunset Over the Empire, a No Gods, No Masters, és az Avalanche. Természetesen a záró a Nemesis volt. A koncert remek hangulatban telt, a zene összekovácsolta a közönséget egy nagy metál masszává, s olyan érzés volt, mintha mindannyian egy nagyobb egység részei lennénk.
Mind a négy zenekar minőségi, színvonalas koncertet adott, remek hangtechnikával és fényjátékkal kísérve. Bár visszatérő bandákról van szó, mégis tudnak valami újat és frissen nyújtani, s nem csupán az új albumok miatt.