szerző: MorelloA Day To Remember, Polaris 2025. június 9, Barba Negra
A floridai A Day To Remember nem gyakori vendég Magyarországon. Konkrétan 11 éve játszottak utoljára nálunk, így nem meglepő, hogy a hardcore/punk csapat Barba Negrás koncertje sokakat megmozgatott. Nekem valamennyivel közelebbi élményem van róluk, a 2017-es Nova Rock fesztiválon láttam a bulijukat. Ez volt az első találkozásom a csapattal és kifejezetten megnyertek maguknak.
Ennek oka nem csak a kemény breakdown-ok, hardcore-os zúzások és a jó, emlékezetes dalok, hanem a floridaiakat áthatja egy amolyan vidám, laza, életigenlő hangulat, ami kaliforniai punk rock bandákra, The Offspring és társaira jellemző. Szóval a hardcore műfajnak inkább a punkosabb, dallamosabb oldaláról közelítő csapatra nem meglepő, hogy sokan ki voltak éhezve, akik nem csak kőkemény aprítást akartak hallani, hanem bulizni is akartak egy jót.
Egy szem előzenekar érkezett velük, a Polaris Ausztráliából. Még gyülekezés alatt volt a közönség, amikor belecsaptak, de elég hamar maguk mellé állították a megjelenteket. A hangzásuk eleinte elég steril, tompa volt, de szerencsére elég hamar helyrehozták a hangmérnökök. Az előzenekarok általában nem szoktak lemezminőségben megdörrenni, de idővel a Polaris elérte ezt a szintet. Onnantól kifejezetten jól szólt a koncertjük.
Az ausztrál csapat 2012-ben alakult meg, három nagylemezük van eddig. Ez mostanra több, mint 10 éves karrier, de a mai viszonyok között még tekinthetjük feltörekvő gárdának őket. Három albumukról, a The Mortal Coil-ról, a The Death Of Me-ről és a Fatalism-ról egyaránt játszottak. Jamie Hails frontember szolgáltatta a durva éneket, ami nekem a rekedtes, károgós hangszínnel nem annyira jött be, a dallamos részeik jobban tetszettek. A dallamos énekben inkább Jake Steinhauser basszer hangja feküdt nekem jobban.
A Polaris nótái között voltak gyorsabb, durvább zúzások és könnyedebb tételek is. Javukra legyen mondva, előzenekarként is sikerült beindítaniuk a közönséget. Jamie-ék hálásak voltak a fogadtatásért, szóval úgy sejtem, látjuk még őket itt. Nem mondom, hogy korszakalkotó, még a maguk metalcore műfajában is kiemelkedő volna a banda, de jó pár élvezetes dalt hallhattunk tőlük, úgyhogy megérdemlik a figyelmet.
Az A Day To Remember a 2003-as megalakulásával és 8 nagylemezével, platina- és aranylemezekkel felvértezve igazán komoly névnek tekinthető. Szóval tényleg ideje volt már, hogy tiszteletüket tegyék. Annál is inkább, mert idén új album is megjelent tőlük, Big Ole Album Vol. 1 címmel. Természetesen erről is játszottak, mégpedig nem is keveset: hat új nótát hallhattunk (Bad Blood, To The Death, All My Friends, LeBron, Miracle, Flowers). Ezek abszolút állták a sarat a régiekkel szemben, szóval az A Day To Remember továbbra is nagyon tud dalt írni, zúzós, betonozós és dallamos, punk rockos lendület egyaránt jellemzi őket.
A fókuszban Jeremy McKinnon frontember állt, aki végig irányította a showt, a közönség lelkesedését pedig a konfettik, strandlabdák, nagy ívet húzó vécépapírgurigák is megtoldották. A rajongók hangulatára amúgy sem lehet panasz, már a Polaris-nál is beindultak a wall of death-ek, mint ahogy az A Day To Remember-nél is gyakran egymásnak rontottak az őrült rajongók. Volt circle pit, meg persze a közönségen szörfözés is, ami a csapatnak különösen kedves.
Jeremy ugyanis nem a hagyományos módon kérte a közönségtől, hanem hogy a közönség szörfözőre álljon rá egy másik, valóban szörföző rajongó is. Ezt így ebben a formában nem igazán sikerült abszolválni (a korábban említett Nova Rock-os bulin igen, elég látványos és őrült hangulatú volt), de a megjelentek tényleg kitettek magukért.
Mint ahogy maga a csapat is, hiszen jó, arányos megszólalással, lelkes színpadi munkával zúzták el egyik nótát a másik után. Mivel egy szem előzenekarral voltak, bőven kitettek magukért, érzésem szerint legalább másfél órát játszottak. Ebben helyet kaptak az olyan emlékezetes tételek, mint a The Downfall Of Us All, I´m Made Of Wax Larry..., Rescue Me, Have Faith In Me, Since U Been Gone (egy kis Pantera betéttel), Mr. Highway´s Thinking About The End, All I Want, If It Means A Lot To You, All Signs Point To Lauderdale. A végére egy kis akusztikus szösszenettel is kedveskedtek nekünk, volt szülinapi köszöntés is, szóval (az új dalok bemutatása mellett) egy igazi best of bulihangulatot prezentáltak nekünk Jeremy-ék.
A könnyen befogadható, emlékezetes, ugrálós, bulizós nóták miatt érthető a csapat kereskedelmi sikere, de a platina- és aranylemezek nem jelentik azt, hogy a befogadhatóság miatt feladták volna a keményebb, breakdown-osabb, olykor hörgősebb összetevőiket.
Az A Day To Remember könnyedebb zene, mint a manapság népszerű deathcore, metalcore bandák, sokaknak akár belépő bandának is tekinthető a keményebb zenék világába. De ilyen csapatok régebben is voltak és kell is, hogy legyenek. A dalszerzés és az élő koncertek hangulata viszont mindenképpen kiemeli a floridai csapatot számos pályatársuk közül.
06:20
