hosting: Hunet


  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2025. június 19. csütörtök   07:57
nincsen hozzászólás

szerző: Ádám
Imagine Dragons & Declan Mckenna - Szenvedő, felemelő és melengető
2025. június 14. Puskás Aréna

  Június 14.-én ellátogatott hazánkba az elmúlt évek egyik legnagyobb alternatív rock zenekara, az Imagine Dragons. A banda 2008-as alakulás és 2012-es felemelkedése alatt többször is megfordult nálunk (legutóbb a Sziget fesztiválon 2023-ban), de nekem most sikerült kijutnom rájuk először. Ezzel azt akarom megjegyezni, hogy akik esetleg sokadjára látják ezt a fellépést (és elég nagy átfedés van köztük, ugyanis az új albumuk, a LOOM, eléggé alul reprezentálva volt) azok számára könnyen laposabbnak érződhetett, mint amilyen friss (Reynolds csupasz felsőtestét először élőben látó) szemekkel volt. Ha valakinek kellene egy kis bemutatás a mai témáról (bár ezt kétlem): Az Imagine Dragons egy amerikai pop-rock együttes, amely 2008-ban alakult Las Vegasban. Legismertebb dalaik közé tartozik a Radioactive, Demons és a Believer. Zenei stílusuk keveri a rockot elektronikus és pop elemekkel. Gyorsan világhírűvé váltak fülbemászó dallamaikkal és energikus előadásaikkal. De az este nem indult ennyire erősen, a következő okok miatt:
  
  Declan McKenna – az előzenekar
  McKenna igazán fiatalon, alig 16 évesen tört be a zenei világba, a Brazil című számával mely a FIFA ellenes protest-song, ami ezen koncert “fénypontja” is volt, ugyanis ebben szerepelt egy szó, amit még értettem is. Semmim sincs az énekes és a támogató bandája ellen, még ha eléggé el is tér a stílusuk az általam hallgatott számoktól. Bevallom, az első alkalom, hogy az angol énekes nevét hallottam/olvastam az ennek a koncertnek a jegyén volt. Az a minimális felkészülés, ami a koncert előtti órákban történt nem vértez fel ahhoz, hogy önmagukhoz hasonlítsam a fellépőket, vagy hogy megmondjam, hogy egy Declan McKenna és a sleppje rajongónak milyen élmény lehetett. De elmondhatom milyen volt első alkalmi hallgatóként, akár úgyis, hogy magát az előadást nem minősítem. Ugyanis nem nagyon hallottam.
  
  Az énekes hangja egy különösen balszerencsés párja volt a stadion hangosításának.  A folyamatos visszhang, mikrofon ki- és bevágása, az inkonzisztens hangerő mind rontották az akusztikus élmenyem. Egy közel másvilági hangulat bújt meg a számok alatt, mintha valaki szét állítgatta volna egy CRT TV beállításait miközben az MTV-n Ween-t hallgatott. Ezt csak erősítette a videóiból ismerős élénk színes kavalkád a fő kivetítőn, főleg mikor élő felvételekkel és a kivágásokkal keveredett. El nem tudom képzelni miféle átok sújthatta szegény előadókat, hogy egyszerre sose hangozhatott jól az ének és a hangszerek sora, csak külön. Mint írtam, nincs jogom magában az előadóban csalódni, de a koncert élményben igen. Így nem is tudom számonként kiemelné az érdekességeket, hiszen közel elválaszthatatlanok voltak egymástól. 
  
  Ezután eléggé tartottam pár dologtól. Velem van a baj vagy a hangosítással? Ennyire rossz helyen ülök és innen mindennek ilyen hangzása lesz? Ilyen lesz az Imagine Dragons is? Ha igen, akkor mégis hol a hiba? De szerencsére hamar válaszokat kaptam. McKenna a hangosítás áldozata lett, ugyanis Reynolds és társai, ha nem is hibátlanul, de klasszisokkal jobban hangzott. A csapat energetikus, nosztalgikus és élvezetes koncertet rakott össze, mind a monitorokkal, a speciális effektekkel (rengeteg konfettivel), mind a játékkal. Egy kis “feelgood” beszéd és egy színházias felsorakozás után be is indult a LOOM tour első budapesti előadása.
  
  A setlist maga, mint azt korábban említettem, nem igazán a LOOM-ról szól. Hiába rövid az album, alig fért fel a fele, sokkal inkább egy Best-of válogatásra, a legismertebb számok felsorolására hajazott (bár én személyesen még így is hiányoltam egy Monster-t, vagy egy Warriors-t, de mindent azért mégse lehet). Ami lehet nem is a legnagyobb baj, hiszen az indító, Fire in These Hills véleményem szerint a legjobb az albumról, és így se helyezném annyira magasra egy ranglistán. Ennek ellenére remek átvezető volt, a kicsit másvilági, lassú nyugodt(abb) hangzás az előzenekar és a már ismertebb slágereik közt. És ha már slágerek, rögtön követte is a Thunder, ami egy igazán megosztó számuk a mai napig, hiszen sokaknál ez volt a szám, ami megszilárdította bennük, hogy nem, nem szeretik ezt a hangzást, míg többeknél közönségkedvenc lett (főleg plázák setlist felelőseinél tapasztalatom szerint). Nem fogok tudni minden számon végig menni, de kiemelném a legérdekesebb dolgokat, köztük a Thunder instrumentális részének egy jóval rockosabb verzióját, amit egy erőteljes gitárszóló koronázott meg Wayne Sermon-tól. A Bones során Dan Reynolds énekes interakciói a közönséggel (és a beat boxolással) kifejezetten szórakoztató volt, öröm volt látni mi mindent dobnak bele egy amúgy elég komoly hangvételű koncertbe. 
  A Take Me to the Beach (ami szerintem jóval gyengébb a japán énekesnő, Ado kollaborációja nélkül) alatt előkerültek óriási strandlabdák is, csak hogy aláássák előző gondolatomat, és egy kicsit az a Shots és az I’m So Sorry hangulatát, amin pedig sokat javított Ben McKee basszusgitáros szólója is. Az akusztikus Next to Me többek szemébe könnyeket csalt, míg George Ezra Budapest-jének eléggé hangos örömteli visszajelzés jutott.
   
  A Radioactive, a szám ami bekövezte a bandát a slágerlistákra, is külön szeretetet érdemelt, talán itt volt a leginkább érezhető a közönség rajongása, ha kellett volna, Reynolds akár pihentethette is volna a hangját a szám alatt. Ehelyett egy amolyan dob párbajjal zárták a számot, ahol Reynolds egy második dobszetten támogatta Andrew Tolman-t, alapító és visszatérő dobost, aki Daniel Platzman távozása után tart újra az együttessel. A Demons-nak kifejezetten jól állt a zongorás intró, ahol megintcsak Reynolds sokoldalúságnak lehetünk szem- és fültanúi. A Natural (egy személyes kedvenc) után Reynolds folytatta a kezdéskor elhangzott gondolatait, mely szerint reméli mindenki azt kapta az estétől amire szüksége volt. E két szám engem személyesen elég erősen visszarepített középiskolás koromba, szóval úgy tűnik nosztalgiára vágytam előtte. Egy dolog biztos volt, az együttes komolyan vette mind magukat, mind közönségüket, mind az üzeneteiket, ami a rengeteg mentális egészséggel kapcsolatos nyilatkozataikban is megmutatkozik. A Sharks és az Enemy ugyan hozták a kötelezőt, de nem tudok nem arra gondolni, hogy talán kicsit előbbi helyre kerülhettek volna hangulatukra figyelemmel, itt a végéhez közel inkább egy tétel kipipálásának érződtek a best-of listán. Az Eyes Closed basszusa néhol hangosítási hibának, néhol szívhez szóló dübörgésnek hangzott a helyemről, de nem adott okot panaszra. Természetesen a Believer hatalmasat szólt, mint záró szám, a Puskás Aréna egy emberként üvöltötte a szöveget és az abban tartózkodó fájdalmat, ami így egy tökéletes pont volt az estére i-jére.
  
  Összességében minden hibájával együtt, minden magas és mély pontjával az estét felejthetetlenként éltem meg, és csak remélni tudom hogy több ilyen “álomkoncertem” hasonló minőségű lesz a jövőben (talán kicsit hamarabb megjavuló hangosítással). Egy utolsó kérés a kedves olvasókhoz, ha már eljutottak idáig: ha ülő jegyet vettünk, üljünk is le.


Kulcsszavak:
  imagine dragons     declan mckenna 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Különleges Imagine Dragons koncert március végén a mozikban!

Imagine Dragons - LOOM World Tour

Origins címmel megjelent az Imagine Dragons legújabb albuma

Imagine Dragons- ORIGINS

Duplázik az Imagine Dragons

 programajánló: 
2025. december 22.
A csend filozófiája zongorán – Joep Beving a MOMkultban
A belső világ hangjai – Joep Beving és a Solipsism Redux decemberben a MOMkultban
2026. január 17.
Heidenfest: Korpiklaani + Finntroll + Heidevolk + Trollfest
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Terror, Death Before Dishonor, Risk It, Last Hope
Battle Beast, Dominum, Majestica
Energikus melankólia - Deafheaven, Portrayal of Guilt, Zeruel
Electric Callboy, Bury Tomorrow, Wargasm
101 Hang – Depeche Mode Special Tribute
The Necks különleges fellépése Budapesten
Aephanemer, Valhalore, Dark Oath
Parkway Drive, Thy Art Is Murder, The Amity Affliction
Halestorm, Bloodywood
Metál szimfónia a Barba Negrában - Lacuna Coil
As I Lay Dying, Deathmask, Hypermass
Niia a Dürerben
The Offspring Supercharged worldtour - featuring Simple Plan Budapesten
 kapcsolódó fotók: 

IMAGINE DRAGONS - 2025. június 14. PUSKÁS ARÉNA – LOOM WORLD TOUR

DECLAN MCKENNA - 2025. június 14. PUSKÁS ARÉNA – LOOM WORLD TOUR
 kiemelt 
Techno fúvósmenet Hamburgból - július 23-án a MEUTE a Budapest Parkban
  
A basszus lüktet, a konfetti szikrázik, a piros egyenruhák pedig vakítanak a színpadi fényekben – a MEUTE július 23-án először koncertezik a Budapest Parkban! A hamburgi “techno marching band” 2015 óta járja a világot azzal az egyedülálló, határokat és szabályokat hírből sem ismerő performansszal, amely a hipnotikus technót ötvözi a rézfúvós hangzással - ráadásul kizárólag akusztikus hangszerekkel

Rilés: A DIY-ikon visszatér Budapestre – május 31-én a Budapest Parkban ad koncertet
50 év punk – két legenda egy városban: Sex Pistols feat. Frank Carter és Johnny Rotten PIL-je is Budapestre jön
Manfred Mann’s Earth Band: jövőre a MOMKultban lépnek fel
Poppy végre Budapesten: érkezik a Constantly Nowhere Tour!
 friss hozzászólások 

Amanna legújabb dala a gyerekkori traumák feldolgozásáról – Hercegnő (1)
Darkest Hour (USA), Bridge To Solace, Suppression(USA), Wall Of Sleep, Casketgarden (1)
Az Arcturus Budapesten (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 struggle for life    scarify    vasember 2    fátyol hermina    tűzkerék    riverside    anna & the barbies    alestorm    nucleanus    nicole holofcener    truth and its burden    twitter    gustafsson    grand mexican warlock    science or society    infected mushroom    yelowcake    kiss of the dolls    de-phazz    volt 2001    attack attack    ladánybene 27    soulburners    anna&thebarbies    necrophobic  

r47
Copyright 2000-2025 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!