beszámoló [buli]  2025. június 9. hétfő   18:40

nincsen hozzászólás

  Az angol négy tagú banda újra visszatért kis hazánkba, de ezúttal nem előzenekarként jöttek, hanem egy egész estére megkapták a hajó színpadát. A 2017 óta létező csapat Readingből indult, és már felléptek a város ikonikus fesztiválján is, ami bakancslistás vágyuk volt a megalakulásukkor. Ha elsőre nem is cseng ismerősen a csapat neve, biztosan fogunk még róluk hallani, mert a karrierjük meredeken ível felfelé.
  
  A zenekar több tagcserét is megélt, főleg a gitárosok és a dobosok adták egymásnak a kilincset. Jelenleg ebben a felállásban zenélnek: Tommy Longhurst (ének, gitár); Andrew „Andy/Roo” Burge (basszusgitár, vokál); Clem Cherry (gitár, vokál); Marcus Yates (dobok, vokál)
  
  Tommy Longhurst eredetileg szólóelőadóként lépett fel. Amikor Andy Burge korábbi zenekara feloszlott, ketten elkezdtek együtt zenélni, megalakítva az Only The Poets-t. Érdekesség, hogy Marcus Yates, aki akkoriban a zenekar hangmérnöke volt, beugrott dobolni, és maradt is állandó tagként. Később Clem Cherry, aki korábban a producerük volt, csatlakozott gitárosként, amikor az előző gitáros távozott. Ez a négyes felállás bizonyult stabilnak és működőképesnek, így némi funkció cserével betöltötték a hiányzó pozíciókat.
  Zenei stílusukat tekintve az Only The Poets az indie pop, pop rock, Britpop revival és indie rock elemeket ötvözi. Annak ellenére, hogy nem öten vannak, mint egy klasszikus fiú bandában, igen népszerűek a fiatal lányok körében. Léptek is fel Louis Tomlinson előtt, aki a One Direction oszlopos tagja volt korábban.
  
  Tommy Longhurst elmondása szerint a dalszövegeik rendkívül őszinték és érzelmesek, gyakran az élet nehézségeivel való megküzdésről szólnak. Igazán elemükben a koncerteken érzik magukat, nagyon szeretnek találkozni a közönséggel élőben. Ennek most is megteremtették a hangulatát, mert lejőve színpadról, a publikumot körbe maguk köré guggoltatva adtak elő egy zenei blokkot.
  A rajongók gyorsan átvették a hangulatot. A hátsó sorokban vonat indult, ami kígyózott a tömegben, azt hihette volna az ember, hogy lagziban van. A fiatalok általában nagyon lelkes rajongók, de borasztó hangosak. Vártam már, hogy fáradjanak ki a mellettem álló, visító és ordítva éneklő lányok, ami egy idő után szerencsére megtörtént. Látszott rajtuk, hogy a koncert életük fontos eseménye.
  
  Longhurst folyamatosan interakcióban tartotta a közönséget. Sztorizott és próbált minél több érzelmet csempészni az átvezető szövegekbe is. Szülinapja alkalmából külön köszöntötte a turné busz sofőrjét, aki boldogan integetett a keverőpultból. Azt is észrevette, hogy az első sorban valaki rosszul lett. Egyből megállította a koncertet, és hívta a biztonságiakat, de szerencsére egy kis friss levegő megoldotta a problémát.
  
  Az estébe összesen 20 dalt fért bele. Elhangzott az I Don’t Wanna Be Your Friend, az Everything You Know, a Thinking Bout Your Ex, az Already There és az Emotionally Hungover is. A témák a barátság és a szerelem érzelem világa körül forogtak elsősorban, amivel a fiatal közönség könnyen tudott azonosulni.
  
  A ráadásban 3 nótával tértek vissza, amivel begyújtva a rakétákat, szó szerint is megmozgatták a hajót. Az I Keep On Messing It UP, a Jump! és a Emotional változatos hangulatot hozott, és egységgé varázsolta a közönséget.
  
  Összességében elmondható, hogy a fiúk nemcsak előadták a dalaikat, hanem hangulatot teremtettek, közvetlenek és őszinték voltak, felvállalva, hogy az élet kihívásai nekik is okoznak nehézségeket. Az átlényegült rajongók még sokáig toporogtak a csapat busza mellett, hátha láthatják még kedvenceiket egy-egy pillanatra. Hallunk még róluk, az bizonyos.

Kulcsszavak:
  only the poets     pedro santos 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás