beszámoló [fesztivál]  2003. augusztus 7. csütörtök   13:59

nincsen hozzászólás

  Vannak olyan napok, amikor a Szigeten utolér az unalom. Előzetesen sem érdekel semmi, majd járkálva a színpadok között rájössz, hogy még az a kevés látnivaló sem izgat fel igazán, amit lelkesen kutattál ki a programfüzetből.
  Na, azért csak kicaplattam a Tigris délutáni fellépésére, amire a Wan2 Színpadon került sor, és a kezdeti technikai akadályok ellenére elég jól sült el. Annak ellenére, hogy a szolnoki csapatot, idén a klubbulik után, már többször is sikerült nagyszínpadon, nagyobb hangtechnikával látnom, ez a koncert is rávilágított arra a zenei sokszínűségre (ezt már többször említettem nálunk, de ez az ami megfog bennük), ami mozgásra készteti a lábaimat és a kezeimet. Nagyot ütött a Tigris, már megint. Szerencsére az új számok is így másodszor, harmadszor hallva kielégítik a zenekarral szemben felállított szigorú követelményeimet. Mind a Sensimilia, mind a Varázsszőnyeg fülbemászó és táncolható úgyhogy az irányzék megint jó volt Tigrisék részéről.
  
  Gondoltam, az Asian Dub Foundation beállása elhúzódik, addig is megtekintettem a Buttholes Bahia Színpados fellépését. Tavaly állítólag szétzúzták az akkori Zanzibár sátrat. Idén a nagyobb színpadra való tekintettel az emberek nem tömörültek össze, így csak középen mozgott egy tucat úgy magában. Azt leszámítva, hogy a hangzás nem volt éppen a legfényesebb, élvezhető koncert volt, bár egy klub buli mindennél többet ér. A srácok jó szokásukat megtartva rengeteg időt áldoztak a barátok megemlítésére, akik segítik a zenekar életét valamilyen formában. Íródott is egy új dal ebben a témakörben, ami a nem meglepő a Buttholes részéről, hiszen eddig is sokat foglalkoznak az emberi kapcsolatokkal (nem az elhagyott a csajom, jaj mi lesz velem témakörben).
  
  Akkor hát Asian Dub Foundation. Ahhoz képest, hogy tavaly előtt végig ugráltam a Pecsa beli koncertjüket, most az unalom fogott el. Hol volt a dinamika, hol volt a lendület? Az egyik kedvenc bandám leült! 4 szám után csalódottan hagytam a hátam mögött a Nagyszínpadot, annak ellenére, hogy bele kezdtek jó néhány régebbi klasszikus szerzeménybe. Hiába a társadalomkritikus szövegek, hiába a jó elvi hozzáállás, csalódás!
  
  Ugyanezt mondhatom el a Morcheeba fellépéséről is. Tavaly még képes voltam végignézni, és még tetszett is, azt leszámítva, hogy szívesebben feküdtem volna egy kanapén koncert közben. A Big Calm egy hatalmas album, de azóta mintha ők is leültek volna. Persze a megint elsütötték a hippi slágerüket s ezt mindenki ismerte.
  
  Átgyalogoltunk a Los de Abajo Világzenei Színpados fellépésre. Hű, de kevesen voltak. Nem is volt annyira jó, vagy csak az első három szám nem felelt meg ízlésvilágomnak. Ez a Zapata disco-lázadás, vagy mi megint csak eltántorított a egy koncerttől. (Azt, hiszem ezen a napon nagyon antiszociális és destruktív lehettem, mert semmi nem tetszett.) Inkább elmentünk sörözni és punnyadni így fejeződött be fél háromkor ez a nap. Néha van ez így.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: