beszámoló [fesztivál] 2002. augusztus 6. kedd 13:19
nincsen hozzászólás
szerző: PodravkaSziget2002 Egy színház meg egy jó adag punk...
A hídon továbbra is hatalmas embertömeg áramlott át, igaz már kicsit gyorsabban, mint az előző kettő napon. A Nagyszínpadtól dél-keletre található wc-k mögött egy méter szélességben tocsog a férfitársaim által odaeresztett lé. Az eső csak fokozza a látványt és a szagokat...
Délutánomat az Est Színpadon kezdtem, ahol a szombathelyi Tizenhét nevezetű ska formáció rekedt hangú énekese teljes erőbedobással szórakoztatatta az odasereglett két-háromszáz embert.
A társaság nagy részét követve a Wan2 Színpadon próbáltam megfejteni a Bandanas zenekar zenei felfogását. A brutál-hc alap kiegészülve primitívitással, vagy valami ilyesmi. Csak nagyon türelmes és toleráns embereknek ajánlom a zenekart.
Az elkeserítő koncert közben úgy döntöttem, hogy felkeresem a Zöld Udvart, ahol szinte minden ismertebb természet-, állat- és környezetvédő kollektíva megjelent, rengeteg szóróanyaggal és kérdőívvel. Jómagam is egy órát keringtem ezen a helyen, és vagy három ilyen tesztszerűséget meg is oldottam.
A Wan2 Színpad punk napján visszatértem a Bankrupt koncertjére. Angol nyelvű szövegei miatt Európa más vidékein is ismert magyar csapat nem túl izgalmas, de egységes szerkezetű bulit nyomott, az egyre nagyobb számba ébredező közönségnek.
A Világzenei Színpad esti fő programja a New York-i The Klezmatics volt, akik a hagyományos klezmer zenébe kevernek modern hangzást, illetve szövegeiben foglalkozik a marihuana kérdéskörével is. A keleti hangzás kedvelői minden bizonnyal remekül érezték magukat ezen az estén.
A Szigeten először látogattam meg a Színház sátrat, ahol éppen a Vadászat című Hobo darab fináléja tartott hatalmas tapsvihar közepette. Tulajdonképpen én a CandoCo társulat előadása miatt csavarogtam át erre a helyszínre. A tizenegy éve alakult társulat különlegessége, hogy tagjaik között megtalálhatóak mozgássérültek is. A három felvonásos előadás egy-egy részét más-más koreografálta. A látványt visszaadni nagyon nehéz egy kortárstáncban nem éppen járatos halandónak, mindenesetre a hirtelen és gyors mozdulatok, amelyeket fokoztak a kontrasztok, mint például a fények, és talán a legszembeötlőbb a csoportkép, amikor is a hat színen lévő az ép-sérül-ép-sérült-ép-sérült sort alkotta. Majdnem lezuhantam az ülőkéről, amikor a második felvonás után, a meghajlásnál rádöbbentem, hogy a három előadó hölgy közül, kettő mozgássérült! Ugyanis a bő ruhák, a fények, és a mozgásokból nem derült ki, hogy ki féllábú, ki tolókocsis.
Reméljük, hogy a nagy sikerre való tekintettel újból látható lesz még a társulat Budapesten és akkor mindenki személyesen élheti át ezeket a nem minden napi eseményeket.
Az éjszaka folyamán még benéztem a hazai kali-punk legnépszerűbb zenekarának az Alvin és a Mókusok-nak a szokásosan teltházas és technikailag nulla koncertjére. Mielőtt elindultam volna haza megtekintettem a nevükhöz méltóan össze-vissza ugráló Fürgerókalábak első öt számát (ez kb. nyolc perc volt), hogy aztán jól legyalogoljam a Margit-híd Nyugati pályaudvar szakaszt a 6É-re váró nagy tömeg láttán.