hosting: Hunet


  cikkekfotók        
beszámoló [fesztivál]  2001. június 8. péntek   17:25
nincsen hozzászólás

szerző: mily
I. Csepel-sziget Fesztivál
Klubfesztivál 2001 június 2-3, Csepel-sziget, Sportcsarnok

   Úgy érzem azóta esik, mióta nyári időszámítunk. Pontosabban mióta vége lett a tavasznak nevezett időintervallumnak, amely a farsangot és a pünkösdöt választja el egymástól. Máshonnan nem igazán lehet rájönni hol is tartunk, a bokrok összevissza virágzanak, meg bimbóznak, a galambok is teljesen zavarodottan turbékolnak akár már februárban is. Egyszóval megint esett, és ez, mint rendesen, rányomta szomorú hangulatát a kedélyállapotomra. Persze lelkes voltam, mint már annyiszor, amikor igyekszem meggyőzni saját magamat is, hogy ennél jobb buli aztán nem lesz, mert nem lehet.
  
   Szóval elvarázsolt volna a pusztaság a Boráros tér és Csepel szíve között, de elfelejtettem kinézni az ablakon a HÉV-kocsiból. Valami okkult, általam valósnak hitt probléma foglalkoztatott, de rögtön feledtem is legújabb játékomat, amikor a Csepeli Sportcsarnokban nyakkendős szekuritisek fogadtak. Jól esett. Megtisztelve éreztem magam. Tényleg. Fehér ing, fekete nyakkendő a lányokon is. Őszintén mondom, jobb kedvre derített.
  
   A színpad klipszerű volt, mint egy hatalmas keretezett kép. Olyan volt a kosárpálya így, lemeztelenítve a színpadot takaró függönyöktől, mint egy rövidfilm, amiben iskolai színdarabot adnak elő a tornateremben, és a szülők büszkén vállalják a meghatódottság könnycseppjeit arcukon, és lehetőleg mástól kérnek zsebkendőt, hogy legyen alkalom azt mondani: köszönöm, és az ott az én kicsi fiam, az a másik meg ott a húgocskája, hát nem édesek?
  
   Egyetlen hiba csúszott csak a képbe: a sportcsarnok szinte teljesen üres volt. A kapunyitás négyre volt kiírva, mi pedig csak hétre jöttünk, és még így sem késtünk le semmit. Sőt, láthattuk beállni a krisna-metál zenekárt, a Mantrát. Igazság szerint borzalmas élmény volt. A metál nem az én mufajom, valahogy mindig mosolyoghatnékom támad a színpadon ugráló loboncoktól, a lendületes mozdulatoktól, amelyekkel roppant egyszerű, de sokak szerint annál őszintébb akkordokat pengetnek. A Mantra esetében a nemlobonc késztetett mosolygásra, vagyis az egyetlen szemtelen copf a koponyák hátsó felén. Na mindegy, inkább leteszteltük a bort. Kólával csak lecsusszant.
  
   Sziámira ismét betértünk a csarnokba. Az énekes operarajongón teljesen elámultam, olyan volt, mint egy gyerekvarázsló, csak köpönyeg helyett piros pulóver lógott róla, de ugyanúgy kék fényben vibrált, mint a mesékben az elbűvölő, torzonborz frizurás emberek. Slágerek jöttek egymás után, és megkell mondjam régen voltam ilyen jó Sziámi koncerten. A slágerek és jó koncertek egyébként az egész fesztiválon kitartottak. Komolyan mondom, teljesen jó kedvem lett. Azok a fények a színpadon, azok a töretlen előadók, akik akkor még nem is sejtették, hogy szerencséjükre első este kerültek be a programba.

   A PUF megint nem próbált rendesen a koncertre, ennek ellenére megint kiváló teljesítményt nyújtottak, bár legkedvesebb énekes-gitárosom még mindig nem tanulta meg a szövegét annak a számnak, amelyiknek a refrénjébe név szerint is szerepel. A szigetszentmiklósi zenekar új rajongót is szerzett magának Para-Kovács Imre szeméjében. A tehetséges újságíró éppen a ceremónia mester szerepét próbálta betölteni (a papírpoharak ismétlődő esője ellenére), amikor megpillantotta a PUF egyetlen női tagját a színpadon. Majd nem bírta levenni róla a tekintetét. Olyannyira, hogy körbe is járta Anikót, hogy minden egyes testrészét szemügyre vehesse. Para-Kovács nyilván nem volt tisztában a zenekar belső kapcsolataival (ami bocsánatos bűn egy kemény metáldrukker egyénnél), mert ennyire gondolom én még ő sem lehet paraszt, még akkor sem, ha ez az imázs az ő védjegye.
  
   Az est sokak áltál leginkább várt fellépőjére, a Tankcsapdára már legalább háromszáz fős tömeg gyűlt össze. Ekkor volt csúcsponton a rendezvény, mármint a látogatók számát tekintve. Lukács Laci meg is fejtette a fesztivál lényegét: jó kis házibulis hangulat van mondotta.
  
   A Korai Öröm és Neo sajnos kicsit sok lett volna nekem, úgyhogy megvártam az éjszakai buszt, és elkezdtem a felkészülést a következő estére.
  
   Vasárnap elfogyott a bor, a sörpadokat összeszedték, és felszámolták a kinti büfét. Valószínűleg a fáradhatatlanul szakadó eső miatt. Ez volt az az este, amikor a Műszaki Hiba úgy kezdte a programot, hogy lemondott gázsijáról a kevés fizetővendég miatt. Ezzel a kellemetlen problémával a többi zenekar is szembesülni kényszerült, ha nem is önszántukból és nem is mintha választási lehetőségük lett volna. Ha nincs jegyeladás, nincs gázsi... Viszont klubhangulatú remek koncertek annál inkább, bár ez csak annak a pár lézengőnek nyújtott vigaszt, akik eljöttek mulatni. A zenekaroknak legkevésbé sem. Mindenesetre így alakult. A Balaton meglepően pörgős és a Vidámpark slágerekkel felizzított koncertje után pécsi kedvenceim jöttek. Tetőfokára hágott a hangulat: ekkor már világos volt hogy nincs pénz, egy pillanatra úgy tűnt azonban, hogy a zenészek a büfében leihatják azt, amit nem tehetnek zsebre. Legalábbis erre vezettem vissza, hogy Para-Kovács bealudt a színpadon a Kispál és a Borz koncertje közben, és hogy Szűcs Krisztián a Heaven Street Seven alatt pókban végigszaladt a színpadon (kivel is?) versenyezve, ki ér vissza hamarabb a szundikáló MC-hez. Persze lehet, hogy az egész a szülinap miatt volt. Vagyis gondolom (és utólag sok boldogságot a HS7 frontemberének), mert az est folyamán kiderült miután Dióssy Kedvenc Zongoristám Ákos sokadszorra próbálta meghívatni magát velem egy sörre , hogy mégiscsak rosszul gondoltam, mert VIP fogyasztásról szó sem volt.
  
   Aztán Anima, meg tánci-tánci, ekkor mellettünk izomszagú fehértrikós ... kígyózott többkilós ezüstláncokban, undorottam a pasitól, de mégsem mentem arrébb. Olyan volt mint azok a bogarak a természetfilmekben, amiket mindenki utál, de mégis néz.
  
   Autóval mentünk haza. Tamás köszi, hogy megint, mint már annyiszor hazahoztál minket, ígérem, ha nagy leszek meghálálom.
  
   Nekem nagyon jó kedvem lett ettől a két naptól, köszönöm Őz Zsoltnak. Legalább ez vidítsa kicsit, ha már annyi szídást kapott (és gondolom fog is még). A tanulságot inkább nem vonom le. Jobb lesz így...



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2025. december 3.
The Subways (UK) - For Eternity Tour 2025 (Dürer Kert - Budapest)
The Subways For Eternity európai turné (Dürer Kert - Budapest)
Megvan a decemberi The Subways jubileumi turnéjának két előzenekara, így teljessé vált a lineup! (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
The Necks különleges fellépése Budapesten
Aephanemer, Valhalore, Dark Oath
Parkway Drive, Thy Art Is Murder, The Amity Affliction
Halestorm, Bloodywood
Metál szimfónia a Barba Negrában - Lacuna Coil
As I Lay Dying, Deathmask, Hypermass
Niia a Dürerben
The Offspring Supercharged worldtour - featuring Simple Plan Budapesten
 kiemelt 
Újra összeáll a Heaven Street Seven a Budapest Parkban
  
Augusztus 8-án ismét színpadra lép a magyar alternatív könnyűzene ikonikus együttese, a Heaven Street Seven

Apparat bejelentette új albumát és európai turnéját – magyar dátum is van a listán
Clutch 30: ikonikus album ünnepe és egy masszív rock hármas a Barba Negrában
Agnostic Front visszatér Budapestre – a New York hardcore öröksége február 24-én újra felrobban a Dürerben
Lennaissance: Lenny Kravitz újraírja a saját reneszánszát Budapesten
 friss hozzászólások 

Darkest Hour (USA), Bridge To Solace, Suppression(USA), Wall Of Sleep, Casketgarden (1)
Az Arcturus Budapesten (1)
Éljen a diktatúra! – drMáriás retrospektív kiállítása a Godot Intézetben (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 testcsere    tony iommi    eejit midget    végső állomás    final stage    sing sing    gurd    gemma arterton    krúbi    progness    corrections house    stiff bastard    candlemass    lady gaga    a gyűrűk ura    werk akadémia    melechesh    x-men: first class    toots and the maytals    pannónia fesztivál    hungarica    ryan tedder    close your eyes    aetarnam    mesevilág  

r45
Copyright 2000-2025 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!