Akinek nem mond semmit a Dixi név, az ne is olvassa tovább a cikket!
Nem fogom bemutatni, és a szálakat bontogatni, csakúgy leírom a búcsúestjét, a maga hangulatában.
Merthogy nemrég hunyt el a város Dixije (ahogy magát nevezte saját naplójában), és a Róla összegyűjtött adatokat az Artpool Galériában mutatták be most a nagy nyilvánosság előtt. A gyűjtés nem ért véget, továbbra is áll a galéria felhívása, hogy kéretik minden anyagot beadni a közösbe!

Csütörtök délután hat óra, a közepes méretű galériában mindenütt ismerős arcok nézelődnek, álldogálnak: feszengenek. Senki sem beszél hangosan, némely kép mellől hallatszanak csak az "itt még milyen jól néz ki", vagy az "ezen a bulin mi is voltunk" már-már saját gondolatként ható mondatok. Aki az elmúlt húsz évben járt az úgynevezett ándergránd bulikban, mind ismerősének érzi Dixit. Mindenkinek van vele saját története, és mindenki tudja róla a legendaértékűeket.

A nyomasztó hangulat olyan erős, hogy az első pillanatokban a megfutamodást fontolgatjuk. Végül a videóprojektor mellett ülő férfi (akinek nem tudom a nevét, de ő készíti a www.dixi.hu honlapot, melynek jelenlegi félkész állapotát láthattuk aznap este) oldja a feszültséget, és közvetlen stílusban adja közre videó-, kép-, hanganyagait Dixiről. Van köztük sokatmondó, érthetetlen, jelentéktelen, de a mai tudás birtokában, hogy már soha nem hallhatjuk újra élőben, mindegyik jelentős, és szomorú. Szomorú lenne, ha az eszement szófordulatok nem csalnának mosolyt mindenki arcára, aki figyel. Aki nem épp a saját megemlékezését tarja magában, mit sem látva a vetítésből.

Később elfogy a bor, a szendvics és kötetlenebb lesz a program. Mindenki a zenekart várja, hogy mikor áll össze, és mit fog játszani. Pár perccel a kezdés előtt még a színpadnak titulált területen szerelő basszusgitáros Horváth Gábor sem tudja, mi lesz.

1. oldal

Következő oldal  >>

Kulcsszavak: Nem fogom bemutatni | és a szálakat bontogatni | csakúgy leírom a búcsúestjét | a maga hangulatában.